Hétvégén nagy kirándulást csináltunk, megmásztunk két* hegyet is, egy 1235m-est és egy 1602-est. Röviden: nagy hősnek képzelem most magam, a saját lábamon jártam végig az egészet, és egyszer sem fordultam vissza, pedig sokszor gondoltam ám rá.Ezen a képen a Sněžka hegy teteje látszik, ez Csehország legmagasabb pontja.
Szuper időnk volt, végig sütött a nap, amire egyébként nem számítottam, úgyhogy minden volt nálam csak naptej nem, ezért most mindannyian olyanok vagyunk, mint a csípős csilipaprika. De végülis nem bánom, mert ennyien még nem keresték egyszer sem a tekintetem, mint azóta, úgyhogy most vagy nagyon hülyén nézek ki, vagy nagyon jól, de a lényeg, hogy sikerült valamiféle feltűnést keltenem. Most viszont feltűnően eltűnök egy kicsit, majd később folytatom a prágai szobrokat is, és talán erről a Krkonoséről is mesélek hosszabban, mert vannak érdekes élményeim, csak alkalmam nincsen a mesélésre.
Legyen mindenki jó, és hasonlóan hős, mint én. (vagy ahogy sikerül)
*valójában hármat, de az 1602-esbe beleszámítottam, hogy ahhoz előbb fel kellett menni egy 1400 körülire is, és a hegyeket összekötő gerincen átsétálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése