kedd, november 30, 2010

kalandálom

Ez is jó volt, az egész család részt vett benne. Egy hotel parkolóházában kezdődött, ahol is felfigyeltem arra, hogy a biztonsági őr a parkolóház kijáratánál hallgatózik, mármint valahogy megsejtettem, hogy szorosan az ajtó másik oldalán áll, és az ajtóra tapasztja a fülét. Bizonyítékszerzési szándékkal és jelzésértékkel a biztonsági őr felé - miszerint úgyis te vagy a hülyébb - odalopództam és hirtelen kivágtam az ajtót, amivel a fülelőt kissé odébb taszítottam.
Á-há! Néztem rá, ilyen Á-há-t jelentő tekintettel. Illetve, lehet, hogy az úgyis te vagy a hülyébb tekintetemet használtam, vagy a kettő ugyanez, borzasztó, néha annyira kontrollt vesztek, hogy a tükörbe is így nézek bele, és akkor aztán szembesülök.
Szóval, bejutottunk a hotelbe végre, és olyan nagy volt a család, hogy három szobát kellett kivenni.
Igazából itt nem történt semmi érdekes, csak amikor készültünk elmenni a hotelből pár nap elteltével, akkor volt olyan érzésem, hogy vissza akarnak tartani, meg akarják akadályozni a távozásunk.
Arra emlékszem, hogy futásnak eredtünk. Elől a 81 éves apukám, aztán én, mögöttem a többiek, köztük a 90 éves nagymama is. Kommandósok szálltak fölénk a puszta testükkel -ezen meglepődtem- mégiscsak én volnék a hülyébb? - gondoltam, és ezen megint meglepődtem, de több meglepődésre nem volt időm, mert a levegőből katonai álcahálókat dobáltak fölénk, ezzel akartak csapdába ejteni. Futok, futok tovább, hátranézek, és látom, hogy a nagymamára is éppen leszáll egy álcaháló, és én azt kiabálom: A nagymamát is? Dehát őt minek? A nagymamát minek?
Lényegében ennyi.
"semmi esetre sem jó úgy, ahogy már volt, és bármiképpen jó lehet, ahogy még nem volt."
Erdély Miklós

A Főzokni


Figyelj, először is, hogy képben legyél, bele kell gondolnod, hogy mennyivel emlékezetesebb egy esemény, ha speciálissá teszed a körülményeket is.
Arra gondolok például, hogy válogatott tárgyakat viszel magaddal egy kalandra. De nem vagyok én holdkóros, vagy ilyesmi, szóval nem kavicsot szorongatok és forgatok a zsebemben, hanem teljesen hasznos és praktikus dolgokból választok ki különlegeseket.
Na, én érzékeny vagyok a lábamra. Illetve, szerintem mindenki az, igazából nem is értem miért nincs erről gyakrabban szó. Egész nap használja a lábát a fószer, marhára nem mindegy, hogy milyen zokniban van. Egy ratyi zokniban izzadhat, csúszkálhat a lába a cipőben, jézusmária, egy rossz zokni tönkrevágja az egész napját. Érted?
Tehát, én 2007-ben tetttem szert a főzoknimra. A vásárlást komoly kutatómunka előzte meg, végül a ****** márkára esett a választásom. Emiatt felutaztam Budapestre, és egy ottani túraboltban kiválasztottam a megfelelő típust.
Ugye ez a zokni mostmár négy éve szolgál, és ezalatt a négy év alatt a következő bevetéseken vett részt:
Első alakalommal az Etna tetején viseltem, utána kimostam és visszacsomagoltam, majd egy héttel később már a Dolomitokban vettem föl, ott kétszer. Egyszer amikor felmentünk a 3000 m magas Cristallora, majd egy újabb mosást követően a szomszédos hegyre, a Monte Pianara, ez 2700 m magasan van.
Utána 2008-ig aludni ment. Legközelebb Szardínia legmélyebb kanyonszurdokjában viseltem, aztán még abban az évben Svájcban, amikor a Matterhorn túrához mentünk 3300 m magasra.
2009-ben a Triglav-on vettem fel, ebben az évben ez volt az egyetlen alkalom.
Idén pedig kétszer volt rajtam, mind a kétszer Chamonix-ból induló túráknál.
Ez a zoknim pályafutása eddig.
Na most képzeld el, hogy egyszer egy nagyon csúnya, gyalázatos dolog történt.
Kisdrágám ugye, minden nap csomagol nekem tiszta alsógatyát meg zoknit a melóba, hogy amikor a munkámat befejeztem, lefürödtem, akkor tisztát vehessek föl.
És egyszer ezt a zoknit rakta oda, hogy munka után EZT vegyem föl. A Nagy Fő Szent Zoknit, amikor tudja jól, hogy a zokni csak ilyen nagy bevetéseken vesz részt.
Természetesen inkább visszabújtam a büdös zoknimba, minthogy meggyalázzam egy ilyen méltánytalan bevetéssel.
Hogy nézett volna ki egy ilyen dicsőséglistán a "2010. február 22-én, Márkushegy sitt után"?
Nem, ezt nem tehettem, inkább jöttem volna haza mezítláb.

A történethez még hozzátartozik, hogy ugyanebből a típusból, a ***** zokniból, kettő éve karácsonyra kapott a Kisdrágám egyet és a fiam is. De ők nem kezelik megfelelő hozzáállással ezt a dolgot. Az első bevetés talán náluk is valami fontos esemény volt, de azóta már mindenféle lim-lom hétköznapokra is fölveszik, és itthon mászkálnak benne a lakásban! Ilyet én nem tudok elképzelni. Ők nem tisztelik eléggé a zoknijukat.

péntek, november 26, 2010

a Szívem álma


Borzasztó rémálmom volt! A Ráspit hívtam vacsoravendégnek, rókagombás marhapörkölt volt a menü. Ehhez indultam borért, de amikor kinyitottam a hűtőt, csak félédes fehérbort találtam benne. - mesélte csatakosan a Szívem.

kedd, november 23, 2010


Álmomban olyan képzőművész voltam, hogy nagyon bánatosan ébredtem fel.
Egy csoportos kiállításra készítettem installációt, ami egy 1 m2 alapterületű, 30 cm magas üvegmedencéből, és egy abba belehelyezett kitömött katonai hátizsákból állt. Nagyon igyekeztem, de ebből nem tudtam rájönni, hogy mi lehetett a téma. (A többiekével összevetve sem, mert volt például könyvespolcként hasznosított pianínó és íróasztalként bemutatott íróasztal is.)
A megnyitó előtt a fodrászom javaslatára lefújtunk mindent lakkal.
Egyrészt azért, mondta, hogy rögzítve legyen a kompozíció, másrészt azért, hogy ez az egész már illatában is nyilvánvalóan befejezett műalkotás benyomását keltse.

hétfő, november 22, 2010

péntek, november 19, 2010

koncepció


Szerintem addig kell aktívan villogni az embernek, amíg ostoba, hogy majd amikor bölcs lesz, milliók lessék a hallgatását.

szerda, november 17, 2010

Jó éjszakát!


Rendszeresen költök szarabbnál-szarabb meséket. A múltkor is, amikor a nagyvárosi kengururól meséltem -aki kéregető körútja során megles egy göndörszőrű disznót, aki kukoricát dédelget- a Szívem azt mondta: Áh! - és a fal felé fordulva elaludt.
Ezen megsértődtem és elaludtam én is.

hétfő, november 15, 2010

hírek

Legkésőbb jövő vasárnap (november 28.)hallgatható leszek a Katolikus Rádió Blende című műsorában este fél hét után 4 perccel!

(a Homo Ludens pesti megnyitóján készített velem interjút Zanati Zsófia)

licitálás a temetőben


-Micsoda, van tízéves bérlet is? Ez felháborító, az ember nem nyugodhat békében! Én nem is akarok temetkezni sehová, előre jelzem, hogy majd hamvasztást kérek, szétszórás után pedig csipegessenek fel a madarak!
-Én meg szeletelést és darálást fogok kérni, pépesítéssel és kocsonyásítással, aztán kutyaeledel formájában akarok újjászületni!

csütörtök, november 11, 2010

Tegnap séta közben váratlanul bokán rúgtam magam.
- Mi ez a rivalizálás odalent? -tettem fel a kérdést kissé előrehajolva.
Aztán megenyhülve beláttam, hogy csak az emberi nagyságomat igazolja, ha hagyom megnyilvánulni a belső ellenzékemet.
Azóta egyenes derékkal botladozom.

péntek, november 05, 2010

meghívó

A Homo Ludens Pesten:
Akinek kedve van, ráér, kíváncsi, vagy valami más oka van rá, jöjjön el szeretettel, ott leszek én is.

kedd, november 02, 2010


A Szívem 's-Hertogenbosch-ba ment...

(de ezt most inkább azért írom, hogy valahová jöhessek megnézni, mert kihívás megjegyezni)