vasárnap, november 30, 2008

esemény

Fotókiállításom volt. Onnan tudtam, hogy az ált. sulis barátnőm meghívott rá. Egy várban mutatták be, és én annyira megörültem neki, hogy elmentem vele megnézni. A vár lejtős oldalán laktunk, ezért egyszerűbb volt a várfalon felmászni, mint elmenni a kapuig. Fel is másztam egy darabig, aztán lefújta a szél a rószaszín svájcisapkám, ettől pánikba estem, aztán leszakadt alattam egy vaskorlát is, csak úgy csüngtem a levegőben, és azt kiabáltam: faszom a kiállításomba, hívják már ki a tűzoltókat!

péntek, november 28, 2008

olvasmányélmény

Megnéztünk egy csomó második világháborús filmet, például az Elit alakulat sorozatot, aztán elolvastam Merlétől a Mesterségem a halált, és eztán pedig arra gondoltam, hogy lényegében az Éj anyánk is ilyen, csak ez utóbb szerintem jobb. Annyiból jobb, hogy KV ezzel az ügynök problémával a felelősséget szélesebb körben teríti, mert míg Merléjében egy praktikus táborvezető gondolkozását ismerhetjük meg a saját oldaláról, aki konkrétan felelős többmillió ember haláláért, addig az Éj anyánk egy nácipropaganda-szerzőről szól, aki szintén csak munkának tekinti, amit csinál, de tulajdonképpen közvetlenül nem is öl meg senkit, ráadásul mindeközben amerikai ügynök is.
Lehet, hogy nem így van, én mégis úgy gondolom, hogy az Éj anyánk tulajdonképpen a Mesterségem a halál továbbgondolt változata. Örülök, hogy Voni megírta.

Olvastam azóta tőle A hazátlan embert is, ezt olyan összefoglaló-félének tartom, ahol sok fajsúlyos poénját összegyűjtve, újraszerkesztve olvashatjuk. Ilyen életműkivonat. Szerintem ez előtt érdemes elolvasni a regényeit is, hogy lássuk a poénok mögötti teljes történetet. Azt viszont szerettem, hogy ebben végre értettem az aktuálpolitikai utálásokat is, mert amúgy nem nagyon szokott érdekelni - nyilván mert nem ismerem a megcélzott embereket- amikor elmagyarázza, hogy ez, vagy az a szereplő miért szerepel ismert ember nevén, és mi a közös bennük.

Azt gondolom, kicsit kár, hogy a korábbi írásait nem olvashattam a maguk idejében, másrészt pedig jó, mert akkor valószínűleg már halott lennék, vagy nagyon ráncos és aszott, nem pedig puha és kerek.

lomálomálom

Ez a cím egy dal.
Nem hangzott el, csak a következményekre emlékszem:
Helga feldúltan odajött a szekrényemhez, mert én éppen a nyaralás végén egy bőröndbe csomagoltam. Helga hallgatag lány, sosem mond semmit, pláne a véleményét nem. Egyszer csak ennek ellenére azt üvölti nekem: Tudd meg, hogy kibírhatatlanul hangosan és hamisan énekelsz, észre kéne már venned magad!
Nem igazán értettem, előző este énekeltem, hol volt az már!

Mindenesetre ma nagyon csendes voltam az oviban.

memoár

Minden évben úgy volt: beszálltunk a kocsiba, a gesztesi vár aljában meg kiszálltunk. Ott volt egy kiszámíthatóan hóvirágos domboldal, rendszerint ott hóvirágoztunk. Amikor a lehető legtöbbet összegyűjtöttük, akkor a csokrokat betettük a csomagtartóba és hazafurikáztunk.
Az unokatesómék mindig gyalog mentek hóvirágozni. Iszonyúan sajnáltam őket emiatt.

vasárnap, november 23, 2008

nyestes

Kurvára elszaporodtak a nyestek itt a környéken! Basszus, bemásznak az autókba, és szétrágják a vezetékeket. Az Opelekre buknak amúgy, de KIAs haverom is talált már oldalascsontot az olajtartály mellett. Tuti nyest volt az is. A kis geci felkúszott oda a vacsorájával!
Egyik este éppen előttem szaladt el egy az utca másik oldalára, másnap meg látom, hogy ott áll a fószer a felnyitott motorháztető fölött. Na, ha láttad volna, amit én láttam- gondoltam- akkor nem csodálkoznál!
Sokan küzdenek a problémával, különféle módszerek vannak: van, aki a vadsprére esküszik, de én például egy kutyaszőrrel töltött gyerekzoknit tartok a motorháztető alatt. A tesóméktól szereztem, direk a kutya alól kértem, jó dzsuvásat. Beszarnék, ha az enyémet is megrágnák, hallod!
A kutyaszag az jó, mert a kutya területét respektálják a nyestek. De figyelj, hallottam olyat is, hogy a faszi egyszer nem a megszokott helyén parkolt, és ezzel másik nyest vadászterületére került. Az ottani nyest meg megérezte emennek a szagát, és megtámadta a kocsit. Nagyon kemény, hallod!

Most gondolkozom, hogy a garázsba meg szerzek valakitől egy macskaszagú rongyot, mert ott meg az egerek szaporodtak el. Mit gondolsz, bevállna?

nulladik típusú találkozás

Tegnap láttam a spárban a Jutkát, de nem vettem észre.

szombat, november 22, 2008

Li Lá Ló

Egy időben folyton távoli kirándulásokról álmodoztunk.
Nem tudom már pontosan, hogy melyik városban lakhattunk akkoriban, de a lakásunk egy belsőudvaros házban volt. Éppen sétából mentünk hazafelé, amikor a széles kapubejárónkban egy csillogóbarna autóbusz állt, belül pedig elegáns, vajszínű plüssszövettel volt borítva.
Itt-ott ültek már benne emberek.
Azt mondta akkor határozott hangon a Szívem: Nem várunk tovább, ma ezzel a busszal fogunk kirándulni menni!
Nem tudtuk kik ülnek benne és hová készülnek, csak annyi látszott, hogy elegánsan öltözött emberek ücsörögnek a vajszínű üléseken, ezért gyorsan felszaladtunk átöltözni.
Én nem találtam semmi kedvemre valót, ezért mérgemben a Szívem öltönyébe bújtam, ami lógott rajtam ugyan, de ettől eltekintve azért jól nézhettem ki, mert igen elegáns szövetből volt. A Szívem egy tüllszoknyás estélyimbe bújt. Nem tudni, hogy eredetileg bosszúból tette-e, de végülis olyan jól állt rajta, hogy szóhoz se jutottam.
Beszálltunk a buszba, mintha a különjárat előre befizetett utasai volnánk, és kerestünk egy-egy szabad helyet.
Én egy idősebb, dauerolt hajú, aranykeretes szemüvegű nő mellé kerültem, aki egy listát tartott a kezében. Ezen a papíron karácsonyi dalok címei szerepeltek egymás alatt, németül.
Egyszer csak az ülések közötti folyosóban feltűnt Magdika, akit még a Csehországi Magyarok Szövetségéből ismertem. Kicsit féltem, hogy fel fog ismerni, de amikor mellém ért, ennek semmilyen jelét nem adta, viszont elővett egy műszert, és nagyon barátságon megkért arra, hogy ismételjem utána:
- Li
- Li - mondtam.
Mostpedig mondjam azt, hogy Lá.
- Lá - mondtam.
- Ló - mondta mostmár instrukciók nélkül Magdika, én pedig sejtettem, hogy erre nekem is Lóznom kell egyet.
- Ló - mondtam.
Magdika akkor megmutatta a deketort, és elmagyarázta a működését:
Nézd, itt van három hang, Li, Lá, Ló. Ezek mellett van egy téglalap, ahol megjelenik az eredmény. Ha piros iksz van a téglalapban, akkor abban a hangfekvésben az illető reménytelen eset. Ha nincs benne semmilyen jelzés, akkor átlagos, ha pedig piros keret jelenik meg a téglalap körül, akkor tehetséges.
Nos, neked Li-ben és Lá-ban üres négyzet van, tehát átlagos vagy, viszont Ló-ban kiemelkedő voltál.
Nézd, itt van a kórustérképünk. Erre elővett egy rajzot, ahol két, karikából fűzött félkör volt látható, a karikák többségében egy-egy név szerepelt. Beírt engem a hátsó sorba, szélre.
Elindult a busz.
A mellettem ülő nő a listát nézegetve megkérdezte tőlem németül: Vajon mit jelenthet az, hogy A három királyok klasszikus verziója?
Ich weiß nicht - feleltem, pedig nem is tudok németül.

Aztán megérkeztünk egy pompás barokk kastély elé.

szerda, november 19, 2008

olvasónapló

Kiolvastam az Iskola a határon-t, és most csalódott vagyok. Talán pont úgy, mint egy versre számító, de versprózával találkozó olvasó.
A könyv elejét szerettem a legjobban, mert ez a rész sokat ígérő volt: kémnők, szerelmi sokszögek. Itt még azt gondoltam, arról lesz a regényben szó, hogy körbejárjuk a Szeredy nőkkel kapcsolatos konfliktusát, vagy ha ezt nem, akkor legalább azt "megnézhetjük", hogy mitől, miért lett olyan ember, akinek ilyen konfliktusai adónak.
De nem ez történt.
Azt tudjuk meg belőle, hogy kiket kérdezett volna arról a Szeredy, hogy mit is tegyen a szerelmi sokszögével, és még azt is, hogy miért pont őket kérdezte volna meg.
Ezt megértjük és kész. Vége a regénynek.

Szóval, azért csalódtam, mert nem úgy mesél, mint egy író (hogy előre tudom, hogy lesz valami eredménye, lezárása a kezdeti kérdésfelvetésnek, és ez végig motiválhat az olvasásban) hanem úgy mesél, mint egy mesélő, aki elkezd valamiről beszélni, aztán a távolba néz, és elkalandozik, és már egészen másról van szó, és nem zavarja, ha nem ér körbe, vagy nem jut sehová.
Tulajdonképpen szerintem arról szól a regény, ahogy a mesélő, BB összetalálkozik egy régi iskolatársával, akivel élete meghatározó élményeit élte át (amúgy nem is közvetleneül vele, hanem egy közösséggel, amelynek mindkettten tagjai voltak) és a találkozás emlékezést vált ki belőle, és mi ezt a történetet olvashatjuk végig.

Most kontrollként elovasgattam pár elemzést, összefoglalót a regényről, és úgy tűnik teljesen más a véleményem. Mintha egészen más könyvről volna szó...

hétfő, november 17, 2008

horoszkóp

- Na, képzeld el, tegnap éjjel megszületett! November 17 - tehát skorpió lesz. ... Te tudtad, hogy a skorpiók szexmániások?
- Hm, pedig én mérleg vagyok.

póker

- All in!
- Na jó, akkor én bedobom. Szerintem simán jobb lapom van, de ha most nyernék, már nem volna kivel játszanom.

szombat, november 15, 2008

(ön)igazolás

Amúgy, a katlan nem is volt akkora hülyeség.

összefoglaló

A szavazás eredménye alapján megállapítom:
A vizsgált sokaság válaszait az egész társadalomra vetítve kijelenthető, hogy az emberek 80%-a felindulva olvas ha verset sejt, továbbá az emberek 2o%-a pontosan olyan, mint a Feri.

péntek, november 14, 2008

dugózás

Ezt pedig mindig reggel csináljuk.
hatásszünet
hatásszünet
hatásszünet
hatásszünet
hatásszünet
hatásszünet
Egyszerűen bevágódok a szívem mellé, amikor késésben vagyunk. Ő elvisz a dugóig, onnan meg villamossal megyek tovább.

csütörtök, november 13, 2008

bobozás

Rendszeresen járunk bobozni. Ilyenkor általában én vagyok a kormányos, a Szívemnek pedig felajánlom, hogy legyen a ballaszt tényező. Ezen néha megsértődik, olyankor a bob orrának lapít. Válaszul én pedig megfenyegetem : mindjárt kihúzom a dugót, és akkor leshetsz, mert jól beleszorulsz!

szerda, november 12, 2008

páraaura

Az én Szívem egy kis katlan. Ha ablak mellé ül, rögtön bepárásodik körülötte az üveg. Mások körül nem, mindig csak ott, ahol ő ül. Páraaurája van neki, legalább 30 centis. Ezen rendszerint nevetni szoktunk, aztán rajzolunk valami ábrát az üvegre.

(...aztán aludni mentem, de arra ébredtem, hogy hangosan magyarázom magamnak: nem katlan az, kazán! Kénytelen voltam felkelni emiatt. 1:00)

kedd, november 11, 2008

vasárnap, november 09, 2008

péntek, november 07, 2008

elmélkedés a versforma-költészetről

Azt szeretném megtudni
hogy úgy van-e
ahogy sejtem:
eleve más lelkiállapot
ha versnek sejtett
sorokra tekintünk

arra gondolok
hogy a vers
a formáján keresztül
egy vizuális inger
is
amely alapján

talán előre felkészülünk
lélekben
az érintve levésre

talán befogadóbbá válunk
valahogy kinyílunk

érdekes lenne
ha így volna

szerda, november 05, 2008

kiegészítés az álomhoz

amúgy
lehet, hogy nem is a poliplábak miatt
hanem
mert egy hatalmas kagyló kurvabüdös tud ám lenni, amíg
kibomlik
belőle
az állat

(ezek meg a formális versek, ami azt jelenti, hogy csak kinézetre azok)
víz
homok
szél
hullámok
habok
ringatózó óriáskagyló
nagyon nagy
nagyon szép

szeretném

ereszkedek érte
nyúlok érte
meredek a part
fél lábamon cipő
a mezitlábammal tervezem megfogni, azért
lépek felé
nyúlványok
tekeregnek

kell a francnak
inkább húzzatok ki

kedd, november 04, 2008

taxidermia

A google vers lényege: A privát levelezésem mellett felbukkanó, valamennyire a témához kapcsolható reklámlinkeket használom. (Elvileg. Gyakorlatilag sokszor vannak nagyon távoli lövései,"asszociációi")
Ezekben az a jó, hogy változnak, a kombinációk nagy része csak egyszer jelenik meg, és ha találok olyat, ami számomra jelent valamit az összekerülés értelmetlenéségének szórakoztató élményén kívül, akkor azt kiválasztom, kivágom, dokumentálom, elnevezem, és a magaménak tekintem, pont úgy, mint egy általam készített, a valóság egy részletét ábrázoló fényképet.

Bár ez inkább szinopszis lett most, mint vers.

Jane Eyre 4 részben

Tegnap Dzsén Eaör történetét követtem végig. Amikor hazaért a Szívem, próbáltam neki elmesélni, hogy mi minden történt ezzel a Dzsén Eaörrel. Hiába próbálkoztam, a mesélés nem sikerült, mert mindig, amikor kimondtam, hogy Dzsén Eaör, akkor eszembe jutott a Gyaloggaloppból az a jelenet, amikor nyulas barlangban olvasnak egy elmosódott feliratot a grál lelőhelyével kapcsolatban, amit egy haldokló vésett a falra, és -már nem tudom mi volt a szöveg, de- úgy végződik, hogy Aaaaaaa. És ahogy kimondtam azt, hogy Dzsén Eaör, mindig ezzé az idétlen haldoklóvá váltam, úgyhogy elröhögtem magam. Ezért javasoltam a Szívemnek, hogy hagyjuk a francba a mesélést, inkább nézzük meg együtt mégegyszer.
Utána összevetettük az élményeinket:
-Hogy ez a szegény nő mennyi szenvedésen ment keresztül!
-És hogy milyen lassan!
Majd elaludtunk.