csütörtök, szeptember 30, 2010


Úgy volt, hogy lovász lány vagyok, vagy lovas terapeuta. Kantáron vezetem a lovat, rajta ül egy fiú. Szerintem szeretjük egymást, mert áramló melegséget érzek, amikor lovagoltatom. Szeret, szeret, szeret! Érzem, hogy szeret, de előttem mindig lesüti a szemét, és amúgy látványosan más lánynak udvarol.
Elsétálok egy ablak előtt, és a tükröződésben látom, hogy szőke, hosszú hajú mongolidióta vagyok.
Megértő szelídséggel csodálkozom a tükörképemen. Ez tehát örök állapot. Boldog vagyok, szeretek.

péntek, szeptember 24, 2010

szerda, szeptember 22, 2010

kedd, szeptember 21, 2010

Jenő

A Jenő volt a kábeltévében. Nagyon sikeres talajbiológus lett, rengeteg kis bolha, atka és tetűfajta felfedezése fűződik a nevéhez. Vagyis, igazából már nem is az övéhez, mert mint mesélte, amikor valami újat fedez fel, akkor hálából mindig valaki olyanról nevezi el a lényt, aki segítette őt a pályáján, vagy érzelmileg közel áll hozzá. Volt olyan, mesélte Jenő, amikor az éppen aktuális barátnője nevét adta az egyik kis tetűnek, de ez a próbálkozása sajnos rosszul végződött. Manapság inkább csak a támogató cégvezetőket és a polgármestert tiszteli meg ezzel.


a 17. Esztergomi Biennálé megnyitója





szerda, szeptember 15, 2010

10 perc hírnév


A biennálé kapcsán meghívtak a HírTV-be stúdióbeszélgetésre. Szombaton 10:20-kor kezdődik a beszélgetés és 10 percig tart. Aki nézi, meglátja!

hétfő, szeptember 13, 2010

mai álmom csúcspontja

- Szia, úgy örülök neked, olyan rég láttalak!
- Hova mész, elvihetlek egy darabon?
- Igen, köszönöm! Csak a szemetet terveztem kivinni. (ehhez demonstratívan felmutatom a kitömött fekete nejlonzacskót a kezemben)

Azzal az ölébe kap, és elvisz engem a kukákhoz.

péntek, szeptember 03, 2010

családfa

Az egyik távoli rokon családfa kutatás közben akadt ránk, és osztotta meg velünk ezt a közös ősünket ábrázoló festményt. Genersich Keresztély Késmárkról:



Genersich Keresztély unokája vagyok én!
Édesanyám tulipánfa,
Édesapám őszibarack,
magam
vagyok.

(vers)

szerda, szeptember 01, 2010


Megfogtam a ráncos, aszott barackot és a kukába hajítottam.
Amíg a táltól a kukához ért a mozdulat, éreztem a lötyögős húson túl a mag keménységét.
Olyan érzés volt, mint idős ember vállára tenni a kezem. Amikor ez eszembe jutott, kivettem a kukából a barackot és visszatettem az asztalra.
Egy penészestől sokkal egyszerűbb megválni.