kedd, május 25, 2010

a mesemondó felelőssége


Tegnap én voltam a soros, így történt, hogy este az ormányos egér az örvös pekari hátán egy mesébe lovagolt.
Amikor odaértek, a mese éppen ott tartott, hogy az égigérő torony ajtajában ácsorgott a legkisebb páncélos királyfi, és azon gondolkozott, hogyan juthatna fel a torony legfelső, pirosajtós szobájába, ahol az idők kezdete óta várakozott megmentőjére a valaha legszebb királykisasszony.
Az ormányos egér bedugta az ormányát a kulcslyukba, és álkulcsként használva azt, kinyitotta a zárat az égigérő torony ajtaján. Meg is indultak mindhárman nyomban a végeláthatatlan csigalépcsőkön felfelé. Már éppen a torony derekánál jártak, amikor hazaért a sárkány, és beüvöltötte a nyitott torony ajtaján, hogy ormányos egér, örvös pekari, és páncélos királyfi szagot érzek!
Az említett személyek ijedtükben a hátralévő utat futva tették meg, és lihegve nyitottak be a pirosajtós szobába. Tényleg ott volt a valaha legszebb királykisasszony, csakhogy az idők kezdete óta eltelt meglehetősen hosszú idő alatt kicsit kikerekedett a képe, és az állán szakállka is serkent már, de a szeme még mindig kedves, a mosolya még mindig bizakodó volt. A legkisebb páncélos királyfi szíve a látványtól összefacsarodott, annyira megérintette a lelkét a valaha legszebb királykisasszony, hogy nyomban beleszeretett. Boldoggá teszem, kivirágoztatom! - ilyesmiket gondolt a legkisebb páncélos királyfi.
Az ábrándozásra azonban most nem volt több idő, a sárkány már a torony derekától üvöltözött és okádta a tüzet felváltva.
Az örvös pekarinak támadt az az ötlete, hogy a valaha legszebb királykisasszony által az idők kezdete óta összegyűjtött felhőkből facsart kékséggel fessék át a piros ajtót, így majd nem találhat rájuk a sárkány.
Le is festették hamar, aztán kiálltak a teraszra, a továbbmenekülés útját kutatva.
Amikor ennél a résznél tartottam, jobbra néztem, és láttam, hogy a hallgatóságom már alszik. Mivel én is elég fáradt voltam már, csak behunytam a szemem és elaludtam.
Egész jól aludtam, csak reggel éreztem lelkifurdalást, hogy egész éjszakára kinthagytam a szereplőimet a teraszon, és ők azóta is ott várnak arra, hogy megmondjam, mi fog történni ezután.


csütörtök, május 20, 2010

megható történet 2


Megtettem érte minden tőlem telhetőt : egy ideig a Bibliára fektetve tartottam a könyvét a polcomon.


kedd, május 18, 2010

megható történet


Sétáltam az esőben az Andrássy úton, és azóta valami végérvényesen megváltozott.
A Műcsarnokban vettem észre először. Azt hittem, hogy a hely adottságai, talán a tisztítószerek, a furcsa páratartalom miatt van, és csak attól tűnt fel, hogy untam a kiállítást, de azóta a saját előszobámban is előfordult, sőt, minden zárt helyen.
Most telt be a pohár, amikor a Billából hazafelé jövet helyretoltam a bevásárlókocsit és a parkoló szokatlan csendjében immár szabad térben is meghallottam a jajgatást. Mondtam neki, ne csinálja, én érzéketlen vagyok, rám nem hat az érzelmi zsarolás, de hiába, nincs mit tenni, a cipőm csak sír, csak sír, csak sír a Műcsarnok után.

szerda, május 12, 2010

paradicsomi hétvége


Paradicsomi hétvége - befizettek egy ilyen nevűre.
Páros, illóolajos masszázs, gyertyafényes vacsora....
A masszázságyon volt egy ovális lyuk a fejnek, hogy a gerinc egyenesen állhasson. Az lyuk alatt, a padlón egy edényben rózsaszírmok úsztak, ezeket lehetett nézni a masszázs alatt.
Nem tudni mennyi ideig tartott, de a végén kissé beleszorult a feje az oválba, így a vacsorát is ilyen ovális lenyomattal az arcán költötte el. Még szerencse, hogy kétszemélyes és gyertyafényes vacsorát rendeltünk!-mesélte.