kedd, május 25, 2010

a mesemondó felelőssége


Tegnap én voltam a soros, így történt, hogy este az ormányos egér az örvös pekari hátán egy mesébe lovagolt.
Amikor odaértek, a mese éppen ott tartott, hogy az égigérő torony ajtajában ácsorgott a legkisebb páncélos királyfi, és azon gondolkozott, hogyan juthatna fel a torony legfelső, pirosajtós szobájába, ahol az idők kezdete óta várakozott megmentőjére a valaha legszebb királykisasszony.
Az ormányos egér bedugta az ormányát a kulcslyukba, és álkulcsként használva azt, kinyitotta a zárat az égigérő torony ajtaján. Meg is indultak mindhárman nyomban a végeláthatatlan csigalépcsőkön felfelé. Már éppen a torony derekánál jártak, amikor hazaért a sárkány, és beüvöltötte a nyitott torony ajtaján, hogy ormányos egér, örvös pekari, és páncélos királyfi szagot érzek!
Az említett személyek ijedtükben a hátralévő utat futva tették meg, és lihegve nyitottak be a pirosajtós szobába. Tényleg ott volt a valaha legszebb királykisasszony, csakhogy az idők kezdete óta eltelt meglehetősen hosszú idő alatt kicsit kikerekedett a képe, és az állán szakállka is serkent már, de a szeme még mindig kedves, a mosolya még mindig bizakodó volt. A legkisebb páncélos királyfi szíve a látványtól összefacsarodott, annyira megérintette a lelkét a valaha legszebb királykisasszony, hogy nyomban beleszeretett. Boldoggá teszem, kivirágoztatom! - ilyesmiket gondolt a legkisebb páncélos királyfi.
Az ábrándozásra azonban most nem volt több idő, a sárkány már a torony derekától üvöltözött és okádta a tüzet felváltva.
Az örvös pekarinak támadt az az ötlete, hogy a valaha legszebb királykisasszony által az idők kezdete óta összegyűjtött felhőkből facsart kékséggel fessék át a piros ajtót, így majd nem találhat rájuk a sárkány.
Le is festették hamar, aztán kiálltak a teraszra, a továbbmenekülés útját kutatva.
Amikor ennél a résznél tartottam, jobbra néztem, és láttam, hogy a hallgatóságom már alszik. Mivel én is elég fáradt voltam már, csak behunytam a szemem és elaludtam.
Egész jól aludtam, csak reggel éreztem lelkifurdalást, hogy egész éjszakára kinthagytam a szereplőimet a teraszon, és ők azóta is ott várnak arra, hogy megmondjam, mi fog történni ezután.


csütörtök, május 20, 2010

kedd, május 18, 2010

megható történet


Sétáltam az esőben az Andrássy úton, és azóta valami végérvényesen megváltozott.
A Műcsarnokban vettem észre először. Azt hittem, hogy a hely adottságai, talán a tisztítószerek, a furcsa páratartalom miatt van, és csak attól tűnt fel, hogy untam a kiállítást, de azóta a saját előszobámban is előfordult, sőt, minden zárt helyen.
Most telt be a pohár, amikor a Billából hazafelé jövet helyretoltam a bevásárlókocsit és a parkoló szokatlan csendjében immár szabad térben is meghallottam a jajgatást. Mondtam neki, ne csinálja, én érzéketlen vagyok, rám nem hat az érzelmi zsarolás, de hiába, nincs mit tenni, a cipőm csak sír, csak sír, csak sír a Műcsarnok után.

szerda, május 12, 2010

paradicsomi hétvége


Paradicsomi hétvége - befizettek egy ilyen nevűre.
Páros, illóolajos masszázs, gyertyafényes vacsora....
A masszázságyon volt egy ovális lyuk a fejnek, hogy a gerinc egyenesen állhasson. Az lyuk alatt, a padlón egy edényben rózsaszírmok úsztak, ezeket lehetett nézni a masszázs alatt.
Nem tudni mennyi ideig tartott, de a végén kissé beleszorult a feje az oválba, így a vacsorát is ilyen ovális lenyomattal az arcán költötte el. Még szerencse, hogy kétszemélyes és gyertyafényes vacsorát rendeltünk!-mesélte.