A Komunardu utcai megállóban álltam egykedvűen a villamosra várva, amikor a Jatečni sarkánál feltűnt egy magas fiatalember fehér ingben, sötét nadrágban. A nadrágja felett hosszú, fekete, gambrinus feliratú kötényt viselt, a köténye zsebéből kilógott egy vastagnak tűnő pénztárca. Maga elé emelt kezében egy hatalmas tányéron barna szószos svíčkovát és legalább 4-5 zsömleknédlit egyensúlyozott. A folyó felől érkezett, olyan volt, mint egy látomás.
Ruganyosan lépkedve vonult a hosszú, egyenes utcán, megtett vagy 200 métert és eltűnt egy játékterem bejáratában.
Az ajtón túl már nyilván valakinek a tragédiájáról szól a történet, de addig! De addig olyan volt az egész, mint egy igazi, prágai csoda.
Ruganyosan lépkedve vonult a hosszú, egyenes utcán, megtett vagy 200 métert és eltűnt egy játékterem bejáratában.
Az ajtón túl már nyilván valakinek a tragédiájáról szól a történet, de addig! De addig olyan volt az egész, mint egy igazi, prágai csoda.
2 megjegyzés:
Zavaros emlékeimben rémlik, mintha ittunk volna egy ilyen nevű helyen, és sült csülköt is ettünk. Aztán újra belekezdtünk reménytelen kis szlalomunkba, de minduntalan leragadtunk valahol, így sosem tudtuk elmondani, hogy harminc helyen jártunk, de sehol sem ittunk 2 korsó sörnél többet.
De azért gondolom, legalábbis remélem, hogy így sem volt csalódott.
Megjegyzés küldése