the deal

- Kéne valami motiváció...
- Egyetértek.
- Jó. Mondjuk minden megtett 10 km után leszopsz!
- Oké, te pedig rajzolsz a hátamra!

repüla repüla

Játék: felvezető szöveg (dal), majd végül az egyik játékosnak mondania kell valamit, amiről a többieknek el kell dönteni, hogy repül-e vagy sem.
Azt mondja az ötéves: repüla, repüla: víz!
Á, az nem repül, mondjuk. Erre az ötéves: de igen, ha melegítjük, akkor elszáll!

(amúgy olyan is elhangzott, hogy repüla, repüla: földgolyó! vagy a felhő!- ezeket egy kislány mondta, így aztán lassan ott tartott a foglalkozás, hogy kénytelenek voltunk a repülés definícóján alaposan elgondolkozni)

a szakácsnő titkos naplójából

Minden jól sikerült fogást erekcióval ünnepelni, ez aztán a megtiszteltetés!

Citizen Kane

Jó volt.
Azután kezdődött, hogy vége lett.

a kúra

Egy ideje nem eszünk kenyeret. Végképp, semmilyet, még barnát sem.
Ugyanazt esszük, mint azelőtt, csak kenyér nincs hozzá. Azóta a csípős kolbász, meg a gorgonzola sajt fogyasztásunk megugrott. Van olyan, hogy reggelire benyomunk egy egész szál kolbászt, kb 20 deka gorgonzolával. Fogyni nem lehet tőle, de ki lehet bírni.

a hős

Nagy társaság, régi barátok, faasztalos vacsora. Nem történik semmi, kicsit unatkozom.
Valaki az asztalunkhoz vezet egy kutyát. Nagytermetű, barna-fehérfoltos és közepesen hosszúszőrű. Puha. Simogatom, örül neki.
Egyszer csak feltűnik egy csomó kisebb méretű kutya is, de nem egyformán kicsik, hanem többféle méretűek. A gadza azt mondja, hogy ezek mind a barna-fehérfoltos kutya kölykei. Több generáció, magyarázza a gazda. Kétkedés nélkül elhiszem. Tényleg sokfélék, de mind kedves, szőrős és puha. Nyaldossák a kezemet, én ennek mindennél jobbab örülök.
Újabb kutyákat veszek észre, ezek egészen kicsikék. Újszülöttek, még vakok.
A lábam körül sündörögnek, csiklandoz a jövés-menésük. Ennek is örülök.
Én egy korlát mellett támaszkodom, ekkor váratlanul és hirtelen elárasztódik a helyiség vízzel. A kiskuyták érzik a veszélyt, az összes a lábamba kapaszkodik.
Előrehajolok a korláton, égnek emelem a lábaim, hogy a kutyákat kimentsem a vízből. Veszettül csiklandoznak, majd belehalok a kínlódós röhögésbe, de én némán fegyelmezem magam: ki kell bírnom, ki kell bírnom, ki kell bírnom!

tojsztori

Talált hősök. (reakció valamire, nem kell érteni)

tópart

völgy tóval

bazár

A google vers lényege, hogy a privát levelezésem mellett felbukkanó, valamennyire a témához kapcsolható reklámlinkeket használom.
Ezekben az a jó, hogy változnak, a kombinációk nagy része csak egyszer jelenik meg, és ha találok olyat, ami számomra jelent valamit az összekerülés értelmetlenéségének szórakoztató élményén kívül, akkor azt kiválasztom, kivágom, dokumentálom, elnevezem, és a magaménak tekintem, pont úgy, mint egy általam készített, a valóság egy részletét ábrázoló fényképet.

karbantartó hétvége

(a férj a konyhába lép, kezében egy csomó szigeteltvégű csavarhúzóval, és egy csípőfogóval)
-Kicsim, én most elmegyek szerelni. Ha többé nem látnánk egymást, akkor Isten veled, és tudd, hogy mindig nagyon szerettelek!
(férj a szerelés helyszínén, feleség beles az ajtón)
-Szívem, én most lemegyek a boltba, viszem a telefonom. A tiédet idehoztam, hogyha esetleg addig, amíg nem vagyok itthon megsérülnél, akkor ne kelljen kivonszolni magad a konyhába, és küszködnöd azzal, hogy felérjed a kredencet.
-Köszönöm, de ez felesleges volt. Ha itt engem baleset ér, én már nem kúszom többé sehová.
-Ó, nem kéne akkor előbb rendet rakni itt? Gondolom te sem szeretnéd, ha a megmentésedre érkező embereket ilyen rumliban kéne fogadnunk.

a tudós és a felesége

- Szivecském, mondjál valami érdekeset! ... A Világegyetemről is jó lesz!
- Hm... Nem tudunk róla semmit.

Kiolvastam közben Spiró Györgytől az Álmodtam neked című novelláskötetet. Érdekelt, mert olvastam tőle a Fogságot, és az jó volt. Érdekelt, mert mert ő maga (a borító ajánlása szerint) ezek sikere után döntött úgy, hogy nem fog többet novellákat írni.
Érdekelt, mert azt is írták, hogy ezek a novellák önéletrajzi ihletésűek, és kíváncsi voltam rá, hogy milyen ember lehet. Érdekelt, mert sok könyv közül a könyvesboltban, ennek volt a legízlésesebb a borítója.

Olyan rideg, kunderáslelkű fazont képzelek el az írásai alapján. A kedvencem a Kísértetváros kapujában című novella volt, ebben szerepel a rohanva búcsúzó kisfiú, ez a legszebb kép az egész könyvben.

Ma pedig moziban voltunk a Vicky Cristina Barcelona filmen

Kellemes volt, jól szórakoztunk, mégis azt mondanám: elég egyszer látni, és nem muszáj.

Mongol

szépen fotózott

ragyogás

Orlik

én, mint kompozíciós elem

naplementés erdő

színes kép

jön a páva

Papírsárkányok

Ezt a filmet láttam tegnap. Az első fele nagyon tetszett, sajnálom, hogy a végére hőstörténetté formálták, így kissé elveszett belőle számomra a hitelesség, de azért mindenképpen érdemes megnézni, ajánlom.

szimulátor

Ezt próbáljátok ki: http://conceptlab.com/simulator/morning/clock800_a.html

Az orliki eset

Ez még nem MFSZ, vagy nem úgy:)

Az orliki eset / The Orlik case from Márti Borsay on Vimeo.

mellkasfilmszínház

Ezt tegnap találtam ki.
Az a lényege, hogy a felvételen csak mellkasok szerepelhetnek, és a szereplőknek ezek díszítésével és mozgatásával kell kifejezni érzelmeket, és hát nyilván vágásokkal, zenei aláfestéssel, zajokkal kell komplett történetté formálni az egészet.
Érthető ez?
Én arra gondoltam, hogy mi a Szépség és a Szörnyeteget, vagy annak egy részletét próbáljuk meg mellkassal eljátszani a Szívemmel.
Aki akar, csatlakozhat! Bármilyen klasszikus, vagy akár kitalált történet eljátszható. A filmeket a vimeo.com-on, vagy a youtube.com-on gyűjtjük majd, MFSZ címke alatt, oké?:)

az enyém!

Álltam a megállóban, vártam a villamosra, unalom ellen pedig moziműsort lapozgattam. Egyszer csak elment mellettem egy fickó, és váratlanul megpróbálta kirántani a kezemből az újságot.
Erre én megszorítottam. Erre ő is. Aztán ő húzni kezdte. Erre én is. Így civakodtunk egy darabig némán, végül ő feladta, odébbállt, én meg ott maradtam lefagyva az összegyűrt újságommal.

a nem nyerő képek

Ez egy sorozat része lett volna, sok színes-budis képpel, de csak ez az egy kép sikerült a sorozatból, így nem lett sorozat. Az a címe, hogy üzenet a lyukból.

Aztán küldtem ezt a gombát, mert szerintem szép. Ez az első színes gomba, amit láttam életemben. Ezt nem mondtam meg nekik, de művészi szempontból talán enyhítő körülmény:)
Egyébként a pályázaton titkos helyek lett a címe, mert a többi természetben készült képpel ezen erőltetett apropó kapcsán sikerült összekötni.

Ez is titkos hely.
Titkos hely.
Titkos hely.
Kelet.
Vénusz.
Marienbad.
Káposzta. Ez a kedvencem :)
Gellérthegy. A romantikus közhely kedves csúcsa. Ezt is megmásztam:)
Ez pedig a kamera önarcképe. Mert kellett egy kép a lyukkameráról is.

Hát így.

mozidélután

Egyszerűen nem értem, hogy juthatott el odáig az Anakin, hogy egyáltalán felmerüljön benne a gondolat, hogy megöli a saját fiát, amikor alapvetően az egész dárkszájdos hercehurca, a fiúval terhes anya megmentése miatt alakult ki.
Áh!

hatodik nap

a láncfűrészes gyilkos

Abban a szerencsében volt részem, hogy éjjel egy láncfűrészes gyilkosos történetetben vehettem részt. Egy amerikai típusú (olyan lapos orrú és hosszú meg széles) autóban ültem hátul, a sofőr mögött. Kint egy nagydarab férfi, egy hatalmas láncfűrésszel produkálta magát. Ez úgy nézett ki, hogy nem esett egyből nekünk, hanem például levágott egy szeletet a motorháztetőből. Aztán mégegyet, most nagyobbat. Aztán az anyósülés felöli oldalról benyomta a láncfűrészét az utastérbe, közben a sofőr megpróbálta végre beindítani az autót. Erre a láncfűrészes belevágott a gázos lábába, meg a sebváltós kezébe. Szóval, úgy nézett ki, hogy nem megyünk sehová. Akkor az ülést átvágva próbált engem megközelíteni, én pedig becsuktam a szemem, és megpróbáltam felkészülni a fájdalomra.
De igazából nem fájt nagyon, csak olyan égető, zsibbadó, viszketős érzés volt.

Reggel pedig -pont ott!- találtam is két szúnyogcsípést a karomon.

kódkönyv

gimme five! (adj egy ötöst)
gimme ten! (mindkét kézzel)
gimme eleven! (ugyanaz, de közben puszi)
gimme twelve! (közben csók)
gimme thirteen! (miközben ovuláció)

hazakísérhetsz

hazakísérhetsz from Márti Borsay on Vimeo.
(majd ha elerhető lesz a vimeo)

újság

Marcinak ma elmeséltem, hogy húsvétra tojást festettem a Zsoltinak, amit aztán a kredencen tartottunk azóta, és tegnap takarítás közben véletlenül nekikoccintottam a falnak, amitől a tojás felrobbant, mivel valahogy megzápult a belseje. A tojás maradékát zacskóba és cipősdobozba tettem, utána hamar levittem a kukához, mert nagyon büdös volt.
Ezen a Marci jót nevetett, majd azt mondta, hogy képzeljem el, a Cica Mama tojást festett a Cica Papának, amit aztán a kredencen tartottak, és egyszer takarítás közben a Cica Mama véletlenül nekikoccintotta a falnak, amitől a tojás felrobbant, mivel valahogy megzápult a belseje. A Cica Mama a tojás maradékát cipősdobozba tette, levitte a kukához, de a lakásban olyan büdös volt, hogy aztán már csak gázálarcban mertek visszamászni az ablakon. Ezen meg én nevettem jót.

drámai hajlam összefoglaló

Tegnap azt hittem, meghalt valaki, de nem.


(már csak azért, mert most rátekintettem az előző két bejegyzésre, és még nekem sincs kedvem magam után elolvasni. És erről eszembe jutott az is, hogy én igazából azt az elvet vallom, hogy amit nem lehet elmondani röviden, az kit érdekel.)

drámai hajlam

Tegnap és tegnapelőtt nem volt net, mert a UPC éppen gyorsítani tervezte a hálózatot, de valamiért nem sikerült. Na, így esett, hogy jó alaposan kitakarítottam itthon olyan helyeken is, ahol amúgy nem szoktam. Ezért történt, hogy kezembe került egy húsvéti tojás, amire én írókáztam tulipánt a Szívemnek, ő pedig eltette egy étkezési tojástartóba a kredenc sarkába, emlékül. Most ezt a tojást is megtöröltem, és ahogy visszatettem, kicsit nekikoccant a falnak, és felrobbant. Felrobbant, igen, mert talán nem jól főztem meg a tojást, és egy kicsit elkezdett zápulni ott belül. Most viszont ez a zápság kiszabadult. Tudtam én, hogy ez mivel fog járni, az első sokkot leküzdve rögtön zsacskóba is tettem, összekötöztem, és kitettem az előszobába. Aztán éreztem, hogy ezt a szagot nem állítja meg a csomó, úgyhogy kénytelen voltam levinni. A biztonság kedvéért betettem egy cipősdobozba is, és beálltam a lift elé. Megjött a lift, de nem mertem beszállni, mert arra gondoltam, hogy senki nem hinné el nekem, hogy nem én púztam tele a liftet, ha esetleg pont utánam jön, úgyhogy inkább gyalog indultam le.
Az elsőn már hangokat hallottam a földszint felől, egy női hang telefonált. Ahogy leértem, láttam, hogy egy férfi fekszik a földön, mellette egy férfi és egy nő guggol, a nő telefonál.
Úristen, mi történhetett, és én most mit tehetnék így, záptojással a kezemben? Ezen gondolkoztam, aztán köszöntem, és kivittem a tojásomat, közben hallottam, hogy a nő a mentősökkel beszél, és mondja, hogy 30 körüli férfi, nem lélegzik, külsérelmi nyomok nincsenek, stb.
Kidobtam a tojást, és közben eszembe jutott, hogy tüskés haja volt a férfinek, és bőrkabátban volt, ahogy a férjem is jár, és hirtelen majd meghaltam a félelemtől, hogy talán éppen ő fekszik ott, úgyhogy gyorsan visszamentem, addigra már megfordították, és láttam az arcát, szerencsére nem a Szívem volt, de erről az arcról megint eszembe jutott egy csomó dolog, mert olyan békésnek látszott, mint aki alszik, és nemcsak hogy alszik, hanem mintha szépet álmodna. Nem mosolygott, nem arról van szó, hanem valami lelkibéke-féle, én annak véltem, és erről eszembe jutott a Witkin nevú fotós, aki mielőtt öngyilkos lett, előszeretettel fényképezett hullákat, mert szerinte a halál szentté varázsolja az arcokat, vagy valami ilyesmi, és arra gondoltam, hogy tényleg, és ez a fiú biztosan meghalt szegény.
És akkor elkezdtem kombinálni, hogy egy ilyen fiatal mitől halhat meg a lift előtt, és arra gondoltam, hogy talán a szeretőjétől jött, ahol talán bevett valamit, aztán, hogy talán sima szívroham, mindenestre találgatni kezdtem, és mikor felértem, kinyitottam az ablakot, és falusi módra vártam a mentőt, és próbáltam elképzelni, hogy mi torténhet most. Hogy biztosan van családja, hozzátartozói, barátai, biztosan ment valahová (nyilván) és hirtelen nagyon sajnáltam mindenkit, akinek köze lehetett hozzá.
Aztán vártam, vártam, és megérkezett a rohammentő, a nő pedig, akit láttam lent, már a lépcsőházajtóban várta őket, bementek, és láttam, hogy van náluk valami nehéz, gondlotam rögtön, hogy ilyen újjáéelsztő készülék lesz az. Még be sem értek, de az egyik rögtön vissza is fordult, vitte a nehéz készüléket az autóhoz.
Gondoltam, szegény, akkor hát nincs már semmi remény!
Aztán kijött a másik mentős is, majd kisvártatva a korábban padlón fekvő férfi a fehér bőrcipőjében, mobiltelefonnal a kezében.
Ígyhát becsuktam az ablakot.

hírek

A cseh nemzeti bank nem csökkenti az alapkamatot.
Erről Lusie Vitamvasova, a bank PR-osa számolt be.

Vitamvasova = Üdvözlömönöketné

(Régebben gyűjtöttem a cseh vezetékneveket, mert viccesek. Ezt is simán felveszem a listára.)

kutya

alkalmi mondatok 1

Hm, beköszöntött a fűtésszezon.

Gondolatban én ott tartok most amúgy, hogy vajon a keleti történetmesélők részéről szándékos lehet-e az a furcsa abszurditás, amivel a szereplőik szenvedélyeit, bánatait kifejezésre juttatják, vagy ez részükről egyáltalán nem abszurd, hanem a keleti ember egyszerűen általában is így érez, cselekszik és ezek szerintük normális reakciók.
Szeretem a Kim Ki-duk filmeket, ezek tele vannak ilyen abszurd reakciókkal. Például a Sziget című filmben az egyik szereplő úgy próbál öngyilkos lenni, hogy lenyel vagy tíz, damilra erősített horgot, majd amikor már eléggé lenyelte, akkor a damilnál fogva visszahúzza. Erre jön egy nő, aki megmenti, majd később, amikor szakítanak, akkor a nő bánatában, és szerelme jeléül szintén horogkupacot használ, de ő a puncijába dugja, majd ugyanazzal a módszerrel megpróbálja kihúzni.
Vagy egy koreai rendező filmjében, ahol egy sorozatgyilkos körül bonyolódik a történet, az áldozatok családjai úgy próbálnak elégtételt venni, hogy egy székhez kötözik a gyilkost, és egyenként mindenki bemegy egy kicsit ölni rajta bármivel, amit otthonról hozott. Persze vigyázni kell, hogy a következő hozzátartozónak is legyen ölnivalója. De nem is ez az abszurd igazán, hanem az, hogy mindez valami elhagyott gyárterületen játszódik, ahol a bűnös bent ül egy teremben, mint mondtam, kikötve, kint a folyosón pedig öltönyösen, kosztümösen ülnek sorban, fegyelmezetten várakozva a családok, mintha csak orvosi rendelő előtt, majd a soron következő kap valami átlátszó, vízhatlan köpenyt, és..
Most pedig olvasok egy keleti mondagyűjteményt, ahol a lenyűgözés szándékának egy különös fajtáját ismerhettem meg. Fiatal házasokról van benne szó, akik a lány szüleinél laknak, és egy éjszakai együttlétük után a férj nem megy vissza a lakosztályába, mert kint esik az eső (ebből a történetből az az érdekesség derült ki számomra amúgy, hogy talán a házastársak között sem szokás arrafelé a közös ébredés, a férfi nem csak szeretőkorában, hanem férjként is lelép az aktus után, na és az is, hogy valamiért a kerten keresztül szeretnek közlekedni, ez a közlekedés intim formája, a házfelöli folyosó formális célokat szolgál) Szóval, van egy fiatal férjünk, aki az eső miatt tesped a szobában, nem tud a kerten keresztül "hazamenni", a felesége pedig nincs ott vele, mert ők mindannyian egy úrnak a szolgálatában állnak, és a feleségnek éppen valami dolga akadt, szóval, térjünk vissza arra képre, hogy a férj egy aktus utáni reggelen senyved a paraván mögött, és mivel jobb dolga nincs, a feleségére gondol.
Az após nagyon figyelmes fajta, ő is tudja, hogy a férj most a lányánál aludt, azt is tudja, hogy kint esik az eső, és még azt is, hogy a lányának most éppen dolga akadt, ebből pedig arra következtet, hogy az ifjú férj bizonyára nagyon unatkozik, úgyhogy gondol egyet, és összepakol egy kis tálcát mindenféle finomságokkal, és gondolja meglátogatja őt a folyosó felől közelítve.
A férj közben továbbra is csak a feleségére gondol, és amikor motozást hall az ajtó felől, arra gondol, itt az alkalom, hogy lenyűgözze a feleségét. Fogja is a farkát, és jó keményre dörzsöli, aztán, amikor hallja, hogy nyílik a tolóajtó, akkor ledobja a ruháját, lemegy hídba, és felrúgja a paravánt. Most el lehet képzelni.
Az após áll az ajtóban, és ijedtében eldobja a tálcát. Ezzel végződik a történet, de nem ez az érdekes, hanem az, hogy milyen érdekes volna, ha egy európai szerelmesfilmben ilyesmikkel próbálkozna a férffőszereplő.
Ha egyszer filmet készítenék, biztosan volna benne ilyen jelenet. (nem apóssal, hanem csak úgy)
Na, azt akartam csak mondani, hogy milyen érdekes, hogy egyszerre tudnak nyújtani mindent, a meghatást, a megdöbbentés, és az elborzasztást. (mondjuk itt nem a hídra gondolok, mert az azért nem lehet olyan borzasztó)

hagymavirág a Bílá Horán

karaoke

Tegnap éjjel olyan kamaszkoromban jártam, amilyen nem is volt. Azt álmodtam, hogy ebből az időszakból videófelvételt nézek, ahol a nővérem és én, két szőke csoda (ez így volt, csak a többi rész nem!) szerepelt, valami dalocskát adtunk elő. Az volt a furcsa, hogy nem ismertem meg a hangom. Ahogy jobban figyeltem, hát feltűnt, hogy ez tényleg nem az én hangom, és ráadásul nem is női hang, hanem egy vékony hangon énekelni próbálkozó férfié. Micsoda hülyeség ez?- kérdeztem csak úgy magamtól. Ekkor derült ki, hogy nem egyedül nézem, mert valaki mellőlem válaszolt: Bocs, kicsit hamis voltál, megpróbáltam kijavítani.

ezek is

(mind máltaiak)

Vénusz

megvilágosodás két részletben

Úristen, ez gyönyörű!
A gondozott termőföld a legreményteljesebb dolog a világon! - ezt mondtam nagyot dobbanó szívvel és elfúló hangon az ablakon kifelé bámulva.
Aztán a Szívemre nézve folytattam: Nahát! A hangos megvilágosodás egyrészt nevetségessé teszi az embert, másrészt úgy tűnik egyenes utat biztosít a Kisgazdapártba!

arra-erre

erre-arra