Hihetetlen élmény volt.
Álltam a hosszú, fehér vászonruhámban a napon, majd elindultam a díszeskorlátú kőlépcsőn lefelé, a park felé, ahol kis, kerek presszóasztaloknál mértéktelenül dohányzó emberek ültek, elmélyülten beszélgetve.
A lépcső aljára értem, amikor feltámadt a szél, és a szoknyám alá kapva hatalmas haranggá változtatta azt, majd én magam is felemelkedtem, és átrepültem a dohányzóasztalok fölött.
Egész jól éreztem magam, aztán lentről valaki megszólalt: Tényleg szőrös!
Álltam a hosszú, fehér vászonruhámban a napon, majd elindultam a díszeskorlátú kőlépcsőn lefelé, a park felé, ahol kis, kerek presszóasztaloknál mértéktelenül dohányzó emberek ültek, elmélyülten beszélgetve.
A lépcső aljára értem, amikor feltámadt a szél, és a szoknyám alá kapva hatalmas haranggá változtatta azt, majd én magam is felemelkedtem, és átrepültem a dohányzóasztalok fölött.
Egész jól éreztem magam, aztán lentről valaki megszólalt: Tényleg szőrös!
2 megjegyzés:
ilyennel én is álmodtam egykor... aztán mikor felébredtem (de lehet, hogy még akkor, mikor álmodtam) arra gondoltam, hogy gondoltam (márminthogy szőrös)
Először én is megsértődtem, aztán beláttam, hogy nemigen mondhattak volna mást:)
Megjegyzés küldése