péntek, március 30, 2007

a galamb és én

Általában szoktam, de most valahogy nem izgultam. Úgyis mindjárt felröppen. Majd most. Még egy kicsit lépked, és akkor.
Már gondolkoztam rajta, hogy vajon honnan tudják, hogy melyik az az utolsó pillanat, amikor még lehet.
És néztem és vártam most is. A kerék kanyarodott, és egyszerűen, csak úgy, minden akadály vagy nehézség nélkül, rágurult a fejére.
Aztán néztem az autót, egy szimpatikus, mosolygós család ült benne. Senki nem vett észre semmit, csak én és a galamb.

Nincsenek megjegyzések: