Kezdhetném valahogy úgy, mint Münchausen. Bizonygatom, hogy amit majd mesélek, az maga a valóság lesz, de előre tudom, hogy ezt úgysem hiszitek el.
Van egy étterem Prágában, ami egy kocsmából nyílik. Bemész az utcáról egy faasztalos-pados kocsmába, végigmész az asztalok között, aztán a vécé felé vezető keskeny folyosócskára lépsz, elmész a vécéajtó és a konyhaajtó mellett, aztán egyszer csak egy fényes, világos térbe érsz, ahol egy bárpult, takaros berendezés, és otthonos kandalló fogad. Ezt két látogatás után egész jól meg lehet szokni, végül is titokzatos és szórakoztató, mint a rejtekajtók a filmekben.
Általában kedden fordultunk meg ott, tudjátok, a Molnárékkal.
Az igazi meglepetés akkor ért, amikor egyszer szerdán mentünk, és a bejárati kocsma ablakai el voltak sötétítve, valamint az ajtóban hatalamas tábla hirdette: DNES KOZI! ami magyarul egyszerűen azt jelenti: MA TŐGYEK! Régebben kicsit megütköztem azon, hogy a melleket cseh szlengül tőgynek hívják, de tulajdonképpen nem meglepő, ha a belegondolunk, hogy a nőkre használt, általánosan elterjedt sértő szavuk a tehén.
Szóval, aznap éppen tőgyek voltak, ami azt jelenti, hogy van egy, vagy két pincérnő, aki felsőruházat nélkül szolgál fel: jön, hajlong, felveszi a rendelést, letörli az asztalt és kihordja a söröket. Semmi tánc, vagy egyéb, egyszerűen csak félpucér.
Tehát az történt, hogy elmentünk egy étterembe, de előbb bementünk a kocsmába, elhaladtunk a pucér mellek között, az asztaloknál szorosan ülő csupa férfi tekintetétől kísérve, bementünk a szűk folyosóra, aztán érintettük a vécé és a konyha nevű tájékozódási pontokat, és végül leültünk vacsorázni.
Van egy étterem Prágában, ami egy kocsmából nyílik. Bemész az utcáról egy faasztalos-pados kocsmába, végigmész az asztalok között, aztán a vécé felé vezető keskeny folyosócskára lépsz, elmész a vécéajtó és a konyhaajtó mellett, aztán egyszer csak egy fényes, világos térbe érsz, ahol egy bárpult, takaros berendezés, és otthonos kandalló fogad. Ezt két látogatás után egész jól meg lehet szokni, végül is titokzatos és szórakoztató, mint a rejtekajtók a filmekben.
Általában kedden fordultunk meg ott, tudjátok, a Molnárékkal.
Az igazi meglepetés akkor ért, amikor egyszer szerdán mentünk, és a bejárati kocsma ablakai el voltak sötétítve, valamint az ajtóban hatalamas tábla hirdette: DNES KOZI! ami magyarul egyszerűen azt jelenti: MA TŐGYEK! Régebben kicsit megütköztem azon, hogy a melleket cseh szlengül tőgynek hívják, de tulajdonképpen nem meglepő, ha a belegondolunk, hogy a nőkre használt, általánosan elterjedt sértő szavuk a tehén.
Szóval, aznap éppen tőgyek voltak, ami azt jelenti, hogy van egy, vagy két pincérnő, aki felsőruházat nélkül szolgál fel: jön, hajlong, felveszi a rendelést, letörli az asztalt és kihordja a söröket. Semmi tánc, vagy egyéb, egyszerűen csak félpucér.
Tehát az történt, hogy elmentünk egy étterembe, de előbb bementünk a kocsmába, elhaladtunk a pucér mellek között, az asztaloknál szorosan ülő csupa férfi tekintetétől kísérve, bementünk a szűk folyosóra, aztán érintettük a vécé és a konyha nevű tájékozódási pontokat, és végül leültünk vacsorázni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése