Ma korán kellett kelnem.
Ez az apróság félnapos programot csinált nekem.
Eleve azzal a gondolattal feküdtem le, hogy korán kell kelnem, így már 11-kor izgatott voltam, és számolgattam a hátralévő időt, aztán úgy döntöttem, hogy mostmár sürgősen el kell aludnom, és letettem a fejem a párnára. A japán kapituláció körülményeit hallottam a háttérből, és türelemetlenül vártam.
Később kijelentettem csukott szemmel, hogy elfelejtettem papírpénzt számolni, pedig úgy szerettem az ujjaimmal lépegetni gyorsan, sőt, szaladni a papírpénzeken. Sajnálom, különben sem érek rá, nekem 6-kor kelnem kell.
És akkor hirtelen felpattant a szemem, az órához szaladtam, és látom, hogy még csak 4:55, és szaladok vissza, de jó, még alhatok egy órát. Visszafeküdtem. 6-kor megszólalt a telefonos ébresztés, és én voltam az első (és hát az egyetlen is) aki hullafáradtan, de kimászott az ágyból.
Ma korán kellett kelnem.
Ez az apróság félnapos programot csinált nekem.
A tapasztalatok alapján ezúttal nagyon igyekeztem előző este korán aludni menni, nemhogy sörözni nem mentem el, de még a Gregor Samsa koncertre sem.
Azt mondtam magamnak, hogy holnap frissen és üdén fogsz ébredni! Az órát beállítottam hatra, és mindenféle kínlódásoktól mentesen álomra hajtottam a fejem.
Egyszer csak úgy éreztem, hogy reggel van, és örültem nagyon, mert frissnek, és kipihentnek éreztem magam, pont úgy, ahogy előre megrendeltem, szaladtam is megnézni az órát, ami akkor 5:12-őt mutatott.
Ettől még büszkébb voltam. Nagyon príma, hihetetlen, hogy öt óra alvás is ennyire pihentető és kielégítő lehet, és még mindig van több, mint háromnegyed órám a felkelésig. Tényleg minden csak elhatározás kérdése! Teljes boldogságban visszafeküdtem még egy rövid álom erejéig.
Legközelebb óracsörgésre ébredtem. Kint már világos volt, az órán pedig 7:30.
Ez az apróság félnapos programot csinált nekem.
Eleve azzal a gondolattal feküdtem le, hogy korán kell kelnem, így már 11-kor izgatott voltam, és számolgattam a hátralévő időt, aztán úgy döntöttem, hogy mostmár sürgősen el kell aludnom, és letettem a fejem a párnára. A japán kapituláció körülményeit hallottam a háttérből, és türelemetlenül vártam.
Később kijelentettem csukott szemmel, hogy elfelejtettem papírpénzt számolni, pedig úgy szerettem az ujjaimmal lépegetni gyorsan, sőt, szaladni a papírpénzeken. Sajnálom, különben sem érek rá, nekem 6-kor kelnem kell.
És akkor hirtelen felpattant a szemem, az órához szaladtam, és látom, hogy még csak 4:55, és szaladok vissza, de jó, még alhatok egy órát. Visszafeküdtem. 6-kor megszólalt a telefonos ébresztés, és én voltam az első (és hát az egyetlen is) aki hullafáradtan, de kimászott az ágyból.
Ma korán kellett kelnem.
Ez az apróság félnapos programot csinált nekem.
A tapasztalatok alapján ezúttal nagyon igyekeztem előző este korán aludni menni, nemhogy sörözni nem mentem el, de még a Gregor Samsa koncertre sem.
Azt mondtam magamnak, hogy holnap frissen és üdén fogsz ébredni! Az órát beállítottam hatra, és mindenféle kínlódásoktól mentesen álomra hajtottam a fejem.
Egyszer csak úgy éreztem, hogy reggel van, és örültem nagyon, mert frissnek, és kipihentnek éreztem magam, pont úgy, ahogy előre megrendeltem, szaladtam is megnézni az órát, ami akkor 5:12-őt mutatott.
Ettől még büszkébb voltam. Nagyon príma, hihetetlen, hogy öt óra alvás is ennyire pihentető és kielégítő lehet, és még mindig van több, mint háromnegyed órám a felkelésig. Tényleg minden csak elhatározás kérdése! Teljes boldogságban visszafeküdtem még egy rövid álom erejéig.
Legközelebb óracsörgésre ébredtem. Kint már világos volt, az órán pedig 7:30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése