különbségprobléma
Most nem valami kivonás eredményére gondolok.
Bár, ha jobban belegondolok dehogyisnem, csak nem úgy. Nem matematikai alapműveletről van most szó, hanem emberiről:
Hogyan vonhatnám ki magamból a különbség érzetét?
Úgy értem, hogyan tudnám azt elérni, hogy a szerénységem valami igazán spontán, belülről fakadó nemes tulajdonságom legyen, és ne a végtelen nagyképűségem palástja?
Minden megoldás érdekel.
Most nem valami kivonás eredményére gondolok.
Bár, ha jobban belegondolok dehogyisnem, csak nem úgy. Nem matematikai alapműveletről van most szó, hanem emberiről:
Hogyan vonhatnám ki magamból a különbség érzetét?
Úgy értem, hogyan tudnám azt elérni, hogy a szerénységem valami igazán spontán, belülről fakadó nemes tulajdonságom legyen, és ne a végtelen nagyképűségem palástja?
Minden megoldás érdekel.
2 megjegyzés:
Tudom mit érzel!
Én is szégyenlem a tökéleteséggem.
Ha valaki csinál valamit melóban, nézem, és arra gondolok, én is ilyen szarul csinálnám?
Tuti nem.
Az évek alatt így alakul ki ez az utcára is elkisérő érzés.
A szövegezésed tálalása környezete tanári.
Pont mint én. :)
Valahogy sejtettem, hogy ez nem csak az én problémám!
Megjegyzés küldése