Azt álmodtam, hogy nem álmodhatok semmit. Hogy kérlelem magam, hogy ne álmodjak, és ne beszéljek. Hogy éppen hajtom le a fejem a párnára, és a saját hangom megtiltja nekem: hallod? nem álmodhatsz!
Hát hogy a fenébe lehet így aludni?
Hát hogy a fenébe lehet így aludni?
8 megjegyzés:
Ezt aztan keves lany mondhatja el magarol, hogy kis koraban nem felt a pokoktol, sot gyujtotte oket. Ez meg rendjen is volna, csakhogy az embereknek idos korukra erosodnek a jellegzetes tulajdonsagaik. Neked ez vajon hogyan formalodot... :)
Na jó, bevallom, hogy Jencivel együtt a pókok is kiestek a szívemből, egy jópárat már eltettem láb alól azóta.
Azert eleg ugyes vagyok. A kommentet eloszor mailben, aztan pedig a rosz bejegyzeshez irtam. Pedig Te nem tudtal aludni:)
Sebaj:)
Na most akkor elmesélem az elméletemet.
Szerintem k**urva jó lenne, ha úgy lenne a világ, hogy élsz, és amikor álmodsz, ott is élsz. Két életed lenne, és álmodban sem lennél tétlen. Ott is telne az idő, amíg itt alszol, és fordítva. Gondolom az emberek törekednének a 12-12 órás elosztásra, meg másképp lenne berendezkedve a társadalom. És ha az egyik életedben meghalsz, akkor a másikban is. Ja és nem tudnád, melyik az igazi, ezért mind a kettőre vigyáznál. Ááá de jó lenne.
Mondjuk nem tudom, hogy a szarás hogyan lenne megoldva... Az még a jövő zenéje. Vagy flmje.
jaxcms = jáksemás :D
mámsedobre:)
Én azt nem akarnám. Nekem nagyon jó így, hogy álmomban nem mindig ugyanoda kell visszamenni, hanem bárhová mehetek, teljes szabadásgot élvezek.
Az egyik legszörnyűbb rémálmom az volt, hogy felébredek az ágyamban, és rádöbbenek, hogy semmi sem igaz abból, amit eddig a világ dolgairól tudtam. Ilyen egyszerűségek, hogy hogyan közlekednek az emberek, ki kivel milyen viszonyban van, mi vagyok én, stb. Feküdtem ez ágyon, és nem mertem megmozdulni, hátha attól elmúlik ez az egész. Képzeld el, azt gondoltam, hogy ha megmozdulok abban a másik tudatállapotban, akkor az valósággá válik, és onnan már akkor nem lehetne visszjönni.(mert ha fel is ébrendék, többet nem hinném el, hogy nem úgy van, ahogy az álmomban megláttam, érted?)
Szerencsére reggelre elfelejtettem, hogy konkrétan miben voltak mások a szabályok ott, csak arra emlékeztem, hogy a bizonytalanság mennyire halálosan rémisztő.
Szóval, nekem nem kell másik párhuzamos világ, nekem egy valóság kell és sok-sok álom. Így ni.
Ezt meg is írom jövőre a Jézuskának:)
Jogos. Mondjuk én nem lövöm bemagam lefekvés előtt.:D
De az a baj, hogy ha jó az álom, akkor sem lehet oda visszatérni. Kicsit olyan, mint a Slidersben.:D
Azt nem tudom, hogy ott hogyan van, én csak Jóban-rosszbant nézem:)
Szerintem néha vissza lehet menni, nekem már volt ilyen folytatásos álmom. Lefekvés előtt koncentrálni kell, aztán csak lesz belőle valami, vagy valami más.:)
Megjegyzés küldése