Az egyik, Kocsis Levente grafikákból álló kiállítás a dörögdi református templomban. Egy egészen kicsi templomot képzeljetek el, a fehér falain pedig fehér lapon fekete grafikákat, olyan törött, néha szálkás, egyenes, szögeltes vonalú ábrákat, és hozzá vidám, franciás zenét. Amikor bementem, olyan szerencsém volt, hogy két fiú éppen valami ilyesmi dalt próbálgatott játszani a templomi orgonán (vagy valami olyasmi hangszeren) és érdekes volt az a sérült, fekete-fehér törött képi világ ezzel a vidám, táncos, élő és élni akaró zenével együtt. Véletlenül kikerekedett ott bent a világ.
A másik pedig a plébánián egy zsákutcafolyosó, ami imazsámollyal volt lezárva a vége előtt, és erre térdepelve lehetett betekinteni a hajdani pottyantós vécé üregébe, ahonnan tükrök szórták felénk a fényt. Ez volt a kedvencem.
A másik pedig a plébánián egy zsákutcafolyosó, ami imazsámollyal volt lezárva a vége előtt, és erre térdepelve lehetett betekinteni a hajdani pottyantós vécé üregébe, ahonnan tükrök szórták felénk a fényt. Ez volt a kedvencem.
2 megjegyzés:
A pottyantósról mesélte a Szőke, hogy amikor kipucolták az üreget, mindenféle üvegcséket találtak a kiszátadt fekáliában, amelyekben valamilyen gyógyszerek lehettek. Végig gondoltam, hogy milyen betegséget lehet a legjobban kezelni egy pottyantós budin. Talán azt amelyiket titokban akarta a pap tartani? És egy tiszteletes vajon milyen betegséget akart titokban tartani?
Létezhetnek olyan titkok, amiket nem érdemes felderíteni:)
Megjegyzés küldése