Már megint elképesztőt álmodtam:
Benyitottam egy pszichológus irodájába, ahol egy nő hevert a könyvespolcokkal telezsúfolt szobá közepén álló ágyban. Az ágy fából volt, az ágynemű halványrózsaszín, a nő haja szőke és mindössze egy sötétrózsaszín alsót viselt. Félmeztelenül, lazán hevert ott, és miután beléptem, kényelmesen felállt, és lassan magára öltött valami ruhát. Odamentünk az ablakhoz, és beszélgetni kezdtünk. Én nagyon durván beszéltem vele, csúnya szavakat használtam, és sértő dolgokat mondtam neki. Például erre emlékszem: Tévedsz, ha azt hiszed, hogy az összes nevetséges szorongásaid elrejtheted előlem ezzel a lazának tűnő, félmeztelenkedő pózzal. A fapinaságod kiüvölt alóla!
Erre ő: Még jó, hogy nem lettél pedagógus!
Itt volt egy kis csönd, aztán visszavágott: Tudod, az a gond, hogy neked nem az anyád ruháiban kellett volna megélned a felnőttéválásod.
(Ezzel teljesen kiakaszott, mert mi az, hogy az anyám ruháiban? Egyáltalán nem hordtam az anyám ruháit. Sokkal inkább az apáméi közül néhányat, de azt se sűrűn -így beszélgettem magamban, mert azért mégiscsak megrázott ez a megállapítás)
Honnan szeded ezt a baromságot? -förmedtem rá.
Ismerlek, emlékszem rád. -mondta. Együtt jártunk népitáncra, a bemutatóra sosem jöttél el. És láttalak monokinizni.
Ennyi.
Ez az anyámruhái dolog még mindig foglalkoztat. Nyilván én beszélgetek az álmomban saját magammal, de vajon miért mondok ilyeneket, meg honnan szedem őket? Mit akarok tőlem?(Amúgy népitáncra sem jártam soha, és ilyen nőt sem ismerek.)
Benyitottam egy pszichológus irodájába, ahol egy nő hevert a könyvespolcokkal telezsúfolt szobá közepén álló ágyban. Az ágy fából volt, az ágynemű halványrózsaszín, a nő haja szőke és mindössze egy sötétrózsaszín alsót viselt. Félmeztelenül, lazán hevert ott, és miután beléptem, kényelmesen felállt, és lassan magára öltött valami ruhát. Odamentünk az ablakhoz, és beszélgetni kezdtünk. Én nagyon durván beszéltem vele, csúnya szavakat használtam, és sértő dolgokat mondtam neki. Például erre emlékszem: Tévedsz, ha azt hiszed, hogy az összes nevetséges szorongásaid elrejtheted előlem ezzel a lazának tűnő, félmeztelenkedő pózzal. A fapinaságod kiüvölt alóla!
Erre ő: Még jó, hogy nem lettél pedagógus!
Itt volt egy kis csönd, aztán visszavágott: Tudod, az a gond, hogy neked nem az anyád ruháiban kellett volna megélned a felnőttéválásod.
(Ezzel teljesen kiakaszott, mert mi az, hogy az anyám ruháiban? Egyáltalán nem hordtam az anyám ruháit. Sokkal inkább az apáméi közül néhányat, de azt se sűrűn -így beszélgettem magamban, mert azért mégiscsak megrázott ez a megállapítás)
Honnan szeded ezt a baromságot? -förmedtem rá.
Ismerlek, emlékszem rád. -mondta. Együtt jártunk népitáncra, a bemutatóra sosem jöttél el. És láttalak monokinizni.
Ennyi.
Ez az anyámruhái dolog még mindig foglalkoztat. Nyilván én beszélgetek az álmomban saját magammal, de vajon miért mondok ilyeneket, meg honnan szedem őket? Mit akarok tőlem?(Amúgy népitáncra sem jártam soha, és ilyen nőt sem ismerek.)
9 megjegyzés:
szimbólumokat kell megfejened, így a népitánc sem az, ami, anyád sem kötelezően, a nő sem, ezek jelképek. ha érdekel ez a dolog, írj álomnaplót. az jó, hogy visszaemlékszel az álmaidra.
Hát persze, csak nem olyan egyszerű megérteni a szimbólumokat.
ezért jó a napló, mert ha a valós életed is melléírod, idővel ahogy gyűlik az anyag, meglátod az összefüggéseket és megfejted a szimbólumrendszered.
Lehetséges, de én képes vagyok mindig más szimbólumokkal álmodni, egyáltalán nem lehet úgy rendszert találni benne, mint ahogyan egy álmoskönyv általában felételezi. A másik meg az, hogy látom azt is, hogy azzal, ahogy elmesélek reggel egy álmot, ahogy kiemelek belőle részeket, másokat pedig meg sem említek, mert nem tűnik fontosnak, azzal már eleve választok egy értelmezési lehetőséget, szóval ilyenkor már nem tisztán az álmomat értelmezhetem, hanem csak abból egy nekem akkor éppen valamiért tetsző részletét, és lehetséges, hogy nem az elemzés szempontjából fontosakat. Ezért szerintem az nem tekinthető semmiképpen tiszta, a valóságra visszafordítható üzenetnek. Még sosem mentem semmire az álmaimmal a puszta szórakozáson kívül, de nem vagyok elégedetlen, mert arra azért gyakran alkalmasak:)
Az a kérdés, hogy mit akarok tőlem, nem valódi kérdés volt, merthát azt a fene se tudja, még ébren sem.
(De azért majd itt vezetem, -ahogy szoktam is- a szerintem érdekesebb álmaim. És ha valaki felfedez benne rendszert, az tegye nyugodtan szóvá!)
az álmoskönyvek semmire se jók, olyan nincs, hogy a fekete macska az holdtöltekor jót jelez... nincs. van kollektív jelképrenszer, ami nálad is és nálam is ugyanaz, olyan mélyek is, ami nálad és egy bantu négernél is ugyanaz. de alapvetően a kérdés az, hogy amiket álmodsz, mivel hozod kapcsolatba, hol vélsz kapcsolódási pontokaz felfedezni a valóssal.
Természetesen bárhol találhatok kapcsolódási pontokat, ahol csak tetszik, ez benne a csapada, hogy használhatom a vélt összefüggéseket bármi mellett érvként, vagy ellenérvként attól függően, hogy milyen irányban akarom éppen befolyásolni magam.
De egyébként biztosan igazad van, én is hiszek abban, hogy létezik egy nagy közös minta, amire a tudatalattink egyforma képeket vagy szituációkat generál, csak ezt elég komplikált volna felgöngyölíteni.
De mondom, én itt le szoktam írni a nekem tetsző álmaim, ha találsz olyasmit, ami hasonlít a te álmaidra, akkor szólj, és egyeztethetjük a hozzájuk tartozó valóságot.
az álmokról hirtelen az jut eszembe
hogy egyes mágikus gondolkozású törzseknél ha valaki azt álmodta hogy pl. a szomszédja ellopta valamielyen fontos tárgyát akkor másnap ment és számon kérte az adott fickótol, hogy miért tesz ilyet...
(a tárgy nyilván megvolt, de ez nyilván nem zavarta)
(asszem a frazer fajta aranyágban olvastam, de ez mindegy, aki nem hiszi járjon utána :) )
szóval ők megértették a szimbólumokat :))
nekem az a legizgalmasabb mikor "tudatomra" ébredek álmomban (hisz olyankor "rendezővé" válok persze azért érnek meglepetések :)
akkor irgalmatlan mesék jönnek elő és pl. akkor mindig repülök a mesék között ..csak az abaj, hogy akkor már nemsoká felébredek..
és váltás picit erős olyankor
szószerint zökkenve ébredek, kipattan a szemem, mintha visszazuhannék..
és azt is szoktam oylankor "csinálni" hogy bejárom a szobám..és kimegyek az utcára és csak megyek
és egy ideig kb. az van mint "igaziból" de aztán átformálódnak a terek és az már nem nyíregyháza
(hanem egy alternatív nyháza :) )
Velem is megesett már, hogy álmodtam ilyen sétálósat. Egyszer éjjel jött rám a pisilés, és akkor felkeltem, elmentem pisilni, be a szokásos vécébe, leültem az ismerős dolgok közé és amikor már minden oké volt, akkor hirtelen arra ébredtem az ágyban, hogy ez nemegészen oké:)
Azért az ilyen eseteket igyekszem elkerülni, annyira idegesítő, hogy ennyire realiszikusat lehet álmodni, hogy azért a legtöbb sürgős pisilés előtt manapság is ellenőrizni szoktam, hogy biztosan ébren vagyok-e. Hát így élünk:)
nem kell annyi sört inni :)))
Megjegyzés küldése