akció a hétköznapok ellen

A férjemet rendszersen én fodrászolom, ami lényegében azt jelenti, hogy havonta, kéthavonta egyszer 4-5 mm-es hosszúságúra nyírom a haját.
Miközben nyírom, mindig másfajta átmeneti frizurákkal kísérletezem, hogy így, meg úgy milyen látvány volna, és így törént meg az, hogy egyszer csak felvetettem, hogy mi lenne, ha rendszeresen pénteken nyírnám meg, és minden pénteken másmilyenre, és akkor annak az átmeneti frizurának megfelelően mennénk el szórakozni, és milyen príma támadás volna ez a hétköznapok változatlansága ellen, és hogy vasárnap mindig megigazítanám a frizuráját, és akkor hétfőn, sok kaland után megint rendesen mehetne dolgozni. De addig, de addig például lehetne néha punk, és akkor a punkságnak megfelelő attitűdöt vennénk fel, minden rendszer és szabály ellen lázadnánk, kicsit berúgnánk, és legurulnánk dombokon nem törődve vele, hogy elszakad, vagy koszos lesz a ruházatunk. Máskor pedig éppen ellenkezőleg, csak a közepére nyírnék a hajába egy csíkot, ahol a punkok a tarajt hordják, de ő egy inverz punk volna most, egy ultraszélsőséges antipunk, és minden olyasmit csinálnánk, ami a punksággal ellenétes, konformisták volnánk, és sznobok, a legmárkásabb ruháinkat húznánk fel, és vigyáznánk, hogy ne érhessen hozzánk semmi és senki, megreklamálnánk az összes letépett villamosmenetrendet, és rászólnánk felháborodva azokra, akik az utcán szemérmetlenül fogdossák egymás fenekét.
Tegnap pedig ránéztem profilból, egy átmeneti, kis kesekeny középbajszot javasoltam neki erre a hétvégére. De sajnos ez az ötletem sem lett nyerő, pedig milyen jókat szónokolhattunk volna valami nyilvános teraszról!