Drezda azért volt érdekes, mert a II. világháborús lebombázása után visszaépítették a fontosabb régi épületeket az eredeti formájukban (azt nem tudom, hogy minden részletükben egyezően-e) és furcsa érzés volt ott állni közöttük, mert egyszerre emlékeztett a múltra, amikor teljes pompájában virágozhatott ez a város, és a pusztításra, ami megtörtént vele, és mivel már semmi sem lehet pont olyan, mint volt, mégis erre tett kísérlet a látvány, ettől egyszerre tűnik díszletnek és a feltámadás szimbólumának az egész. Ezért éreztem úgy, hogy illik hozzá az esős idő.