Azt még nem meséltem, hogy pénteken lapozgattam a heti műsorfüzetet, és megláttam benne, hogy éppen most nyílt az Ondrej Brodynak kiállítása. Tudjátok, a videós fickó. El is mentünk megkeresni a kiállítást, egy elhagyottnak tűnő gyárépületben találtunk rá. Egy nagy vasajtót kellett kinyitni, aztán félrehúzni egy fekete függönyt, és már bent is voltunk a recsegő deszkák és az omladozó falak között. Olyasmi érzés volt belépni, mint belesétálni egy furcsa álomba, amiről tudom, hogy nem én álmodom.
Videóinstallációk futottak a falakon, sehol egy lélek. (Eleinte. Aztán persze a padlórecsegtetésre előjött egy férfi és szelíden leült az egyik sarokban. Ő volt az, aki az állami múzeumokban mindig szigorútekintetű, unatkozó öreg néni szokott lenni.)
A Brody nem is volt jó, nem volt annyira jó. Kutyaszőnyeget állított ki, és mellette ilyen félig kikészített tehébőröket úgy meggyűrve őket, mintha fakérgek lennének. A bőrök szőrös felén még ott voltak a tenyésztéskori nyilvántartásra szolgáló piros számok. Nem egészen értettem, hogy mit akart ezzel. A kutyaszőnyeg az borzasztó volt. Talán azt akarta mondani, hogy számára a tehényszőnyeg ugyanolyan borzasztó? Nem tudom.
Na, de nem is ezt akartam mesélni, hanem azt, hogy volt ott más is, Tamara Moyzes videóinstallációi. Ez már sokkal érdekesebb volt. Elképzelt egy RomaTV-t, TVt_error volt az adás címe. Azt meséli el két fiatal, hogy miért érzi elviselhetetlennek az őt és a családját érő diszkriminációt, és mivel nem tud tenni ellene semmit, ezért értsük meg, hogy meg kell ölnie magát és még néhány másik embert is.
Aztán lehet látni egy szakács műsort, ahol azt mesélik el, hogy hogyan lehet házilag semtexes knédlit készíteni. http://www.tvterror.cz/ (Persze a recept egy vicc. Kell hozzá tojás, finomliszt, szög és drót is)
Megrendítő volt a kétségbeesés és a tehetetlenség, ami a filmekből sugárzott.