Általában úgy szokott lenni, hogy akár egész nap sétálhatok kint, csak akkor érzek pisilési ingert, amikor meglátom a házunkat.
A liftben egy kicsit fokozódik, a bejárati ajtónál erősödik, és amire a vécére érek, már pont kellemes visszatarthatatlanságban, de biztonságban, így elégedettségben engedhetem el magam.
Ilyenkor mindig csodálkozom, és hálát adok az égnek, hogy ilyen szuper, felhasználóbarát szervezettel ajándékozott meg engem. Köszönöm!
A liftben egy kicsit fokozódik, a bejárati ajtónál erősödik, és amire a vécére érek, már pont kellemes visszatarthatatlanságban, de biztonságban, így elégedettségben engedhetem el magam.
Ilyenkor mindig csodálkozom, és hálát adok az égnek, hogy ilyen szuper, felhasználóbarát szervezettel ajándékozott meg engem. Köszönöm!
3 megjegyzés:
:)))
Általában az már kellemetlen, amikor az ajtónyításakor topogni kell, miközben nem találunk bele a kulcslyukba, s közben rádöbbenünk, hogy a kabátunk zsebéből nem is jó kulcs csomót vettünk ki...
Nekem sose nem kell szarnom (csak hogy aktualizáljam a történetet, mert egy "FÉRFI":D számára a pisilés nem katasztrófa, mindig megoldható). Hazaérek, levetkőzök, kezet mosok, elvégzem amit kell, és amikor végre túl vagy a kötelezőn, és bedurrantom a tévét, akkor jön rám egy megerőltető szarás. Amikor ellazulok. Mintha direkt ki akarna baszni velem a belem, hogy ne lustuljak, mozgásban kell maradni, mert az osztályharc...:) De persze te ezt sokkal élvezetesebben el tudtad volna mesélni, ha te is úgy szarnál, mint ahogy én fotózom.:D
Azért majd igyekszem!:)
Megjegyzés küldése