Amikor a Sugimotós képet csináltam, az jutott eszembe, hogyha író volnék, úgy értem olyan, aki könyveket ad ki, és kifejezetten az az érdekes, hogy van könyve neki, nem pedig az, hogy mit ír, (mert olyan írónak én nem volnék való- akkor se, ha a Feri erről mást gondol) szóval, ha volnának könyveim, akkor ezeket egyelőre kétféleképpen tudnám elképzelni:
- 1. Volna egy könyv, de ebben keresztben volna írva a szöveg. Vízszintesen kellene tartani a könyvet olvasás közben. Ez azért volna jó, mert úgyis azért olvas az ember, hogy újféle horizontok nyíljanak előtte, vagy a már felfedezetteket másként láthassa. Hát én közvetlenül ezt az élményt nyújtanám az olvasómnak. Nem a szöveg által, hanem vizuálisan. Lehet, hogy kicsit megható szöveg volna a könyvemben, vagy nem, inkább röhögséges szöveg volna. Az lenne a lényeg, hogy valami olyasmi, amitől homályosodik a szem. Így meghomályosodva világosodna meg az én olvasóm, nem olvasás, hanem nézés által, mert ebben az állapotában fedezné fel a nyitott könyv alkotta horizontot, és hálával gondolna rám, hogy megtanítottam neki ezt észrevenni. Bár lehet, hogy többet nem venne könyveket. Tőlem sem sajnos. Egyszerűen nem lenne szüksége rá.
2. Ez pedig úgy nézne ki, hogy vastag, fehérlapos könyveket írnék, amelyekben csak itt-ott volna egy-egy mondat. Sok-sok üres oldal, és csak néhol egy-két mondat. De nem középen, hanem itt-ott, lap alján, egyik oldalról a másikra elválasztva, hogy lehessen érezni, hogy körülötte valami hiányzik, illetve annak a hiányzónak a része a látható. Végig kéne lapozni a könyvet, a fontos mondatokra vadászva. Mert ezek fontos mondatok volnának természetesen.
Ennek a fajta írásmódnak volna egy változata az, amikor azt csinálnám, hogy már mások által megírt könyveket adnék ki újra, az eredetivel megegyező oldalszámban, viszont csak a rám nagy hatást gyakorolt mondatokat szerepeltetném benne, az eredetinek megfelelő helyen. A többi rész üres volna. Aztán felkérnék más embereket is, hogy csinálják meg a saját verziójukat azzal az adott könyvvel: jelöljék meg a rájuk nagy hatást gyakorolt mondatokat. Aztán végül, volna egy jópár azonos, és mégis más-más regényünk, és reményeim szerint a választások mesélnének a választóról, az eredeti műhöz fűződő viszonyáról, stb. Tanulságos lehetne, meg izgalmas is.
Ilyesmi.
5 megjegyzés:
Jól van, örülök neki, hogy gondolkozol rajta. Mind a kettő nagyon jó ötlet, szerintem pénzt lehetne csinálni belőle.
Tudod, Én vagyok az a félmüvelt pasi, aki az apróbetűs részt sohasem olvastam el a tankönyvben. :):)
Ja, igen. Gondolj bele. Egy fordított elrendezésű könyv, minden könyvbubusnak kellene, több millió van belőlük, hatalmas bevétel. :):)
Jaja, egyet biztosan el tudnék adni belőle, neked!:)
Aztán van egy olyan változat is amelyben már egyetlen szó, sőt egyetlen bötü sincs. Tabula rasa. Forgatod, nézegeted és belakod.
Ha rossz író volnék, akkor az olvasóval így lelném meg a a kapcsolatot, találja ki a könyvet, .. úgyis jobb lesz mint az enyém.. Ha jó író volnék, akkor egy szót sem kellene írnom, mert szavak nélkül is megtalálnám a kapcsolatot az olvasóval..
Régen szerettem volna olyan könyvet, amit sötétben is lehet olvasni. Most van ebúk, lehet sötétben is olvasni, akár paplan alatt is suttyomban... igazából tabula rasa, mert egyik pillanatban háború és béke, a másikban herripotter. Mégsem vagyok elégedett, mert hiányzik a papír és nyomdafesték szaga (illata) és a hátborzongás... mert van olyan papír amelynek az érintésétől fázik a hátam.
Igen, jó ötlet az üres könyv is! De ezt csak lefóliázva merném árulni, nehogy a könyvesboltban kiolvassák a vevők.
De amúgy tényleg jó akció volna egy ilyen könyvet "írni". Sokmindent jelenthetne íróként és olvasóként így találkozni. (persze nem elsőre, mert még megvernének:)
Én sem tudnék a könyvek szagáról lemondani. És egyszerűen csak úgy nézni is jó őket, meg ott lenni, ahol a könyvek vannak. Olyasmi, mintha volna egy csomó kijáratom.
Megjegyzés küldése