Ezen a képen a stúdió látható felülnézetből, mi a sárga nyíllal jelölt épületben voltunk. (a nyíltól délre és nyugatra lévő épületek mind a stúdió részei)Tehát a Báthory Erzsébetről szóló Jakubisko filmről van szó, ehhez kerestek magyar, szlovák, német és török hangokat. Állítólag a mellékszereplők hangjai minden fordításban a helyükön maradnak, ezzel erősítve a korhű atmoszférát.
Ma például egy szlovák lánnyal egy jelenetben poroltunk nevetgélve szőnyeget a hóban, a csejtei vár udvarán.
Még sosem voltam szinkronstúdióban, és egészen meglepett, hogy az összes felvételnél, -még a legjelentéktelenebbnek tűnőknél is- végig ott volt a rendező személyesen, és ő maga mondta el és mutatta meg, hogy mit is szeretne hallani.
Ha elsőre nem sikerült, akkor lelkesen és türelemesen kijött három-négyszer is az üvegfallal elválaszott szobából és mindig más szempontból próbálta magyarázni, hogy mibe is kéne beleélni magunkat.
A beleélés még egyszerű is volt, de párbeszédeket, vagy monológokat rögtönözni annál nehezebb, így lehet, hogy lesznek hallhatóan is vicces részletek a magyar változatban.
Éppen ezért- a könnyűségük miatt-, a kedvenceim a sírós, sikítozós és nevetős részek voltak.
Akit érdekel, az majd (ha benne marad a filmben) hallhatja mindezeket a mezei máglyán megégő nők hangjában, a folyosón menekülő nők hangjában, az esküvői nevetgélő és az ifjú párt éltető tömeg hangjai között, Nádasdy temetésén a síró asszonyok között, a várudvari korbácsolásnál a jajveszékelők között, a hirtelen felsorakoztatott, lihegő szolgálólányok hangjai között, a szőnyegporolók között (de ezt már mondtam).
Aki pedig Zsoltira kíváncsi, az figyelje az erőszakos katonákat, akik szőke lányokat próbálnak elrabolni, a rabot, akit éppen lefejeznek, az őrt, aki éppen lökdös valakit lent az udvaron, a szolgát, aki a szolgálólányokat megvesszőzi (ezt is mondtam már), vagy amikor Thurzó nádort kilöki Erzsébet a hintóból...
...és még egy csomó apró részletben, amit nem is győztem megjegyezni.
Összességében érdekes élmény volt, de azért rendszeresen nem dolgoznék ilyen helyen. Talán nem tudnék folyton lelkesedni, és a kiszámíthatatlanság is fárasztó. Nem lehet tudni pontosan semmit arról, hogy mi mikor következik, és meddig tart majd. (ma egy órát vártunk, tegnap hármat-négyet)
Leginkább a rendező türelmét és lelkesedését csodáltam. Nekem csak két napom, de neki már több éve többnyire erről szól, mégsem tűnt kicsit sem fásultnak.
Állítólag nyáron lesz a film bemutatója, majd nézzétek, de főleg HALLGASSÁTOK meg ti is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése