Mostanában mindig az IKEA-ba járunk, aminek két oka van.
Valahogy olyan a bioritmusunk, hogy mire úgy önállóan, kötetlenül összekészülődünk, valahogy mindig délután, vagy inkább félig este lesz, és ilyenkor már csak az IKEA van nyitva, másrészt tulajdonképpen szeretjük is az IKEA-t. Lehet, hogy ezt ciki bevallani, de nekem tetszik ott, és kész. Szóval oda járunk kipróbálni, hogy majd hogy esik a lakás mondjuk a KRAMFORS heverőn nyújtott lábbal. És élvezzük, mert jó. És még abban is szerencsénk van, hogy pont ebben a díszletben van az egyetlen működő tévé, ahol a NatGeo csatorna műsorát adják. Tegnap is itt hevertünk, és fekve néztük az oroszlán a szavannákon részt. Addig tetszett is, amíg a kicsinyeiket fésülgették a nyelvükkel, meg dörgölőztek, viszont amikor a zebramarcingolós részre került sor, akkor felébredt bennem a szerepére már régóta várakozó öregasszony, és kedvem lett volna lakkridiküllel fejbecsapdosni az összeset, azt kiabálva: gazemberek, gazemberek, gazemberek! De szerencsére ezt vissza tudtam tartani, és helyette inkább azt mondtam: most akkor menjünk, és húzzuk szét megint a BJURSTÁ-t.
Nekem az is tetszik az IKEA-ban, hogy szinte mindenkire gondolnak. Gondolnak például arra, hogy az épületbe a vakok is bejussanak. A buszmegállótól egyenes, recésfelületű vakvezető sáv vezet egészen a bejáratig, bent pedig dombormintás, keresztbecsíkos szőnyeggel burkolták a padlót, melyet egyik irányba követve kisvártatva egy zsákutca falához, a másik irányban pedig közvetlenül a kijárathoz lehet jutni.
Valahogy olyan a bioritmusunk, hogy mire úgy önállóan, kötetlenül összekészülődünk, valahogy mindig délután, vagy inkább félig este lesz, és ilyenkor már csak az IKEA van nyitva, másrészt tulajdonképpen szeretjük is az IKEA-t. Lehet, hogy ezt ciki bevallani, de nekem tetszik ott, és kész. Szóval oda járunk kipróbálni, hogy majd hogy esik a lakás mondjuk a KRAMFORS heverőn nyújtott lábbal. És élvezzük, mert jó. És még abban is szerencsénk van, hogy pont ebben a díszletben van az egyetlen működő tévé, ahol a NatGeo csatorna műsorát adják. Tegnap is itt hevertünk, és fekve néztük az oroszlán a szavannákon részt. Addig tetszett is, amíg a kicsinyeiket fésülgették a nyelvükkel, meg dörgölőztek, viszont amikor a zebramarcingolós részre került sor, akkor felébredt bennem a szerepére már régóta várakozó öregasszony, és kedvem lett volna lakkridiküllel fejbecsapdosni az összeset, azt kiabálva: gazemberek, gazemberek, gazemberek! De szerencsére ezt vissza tudtam tartani, és helyette inkább azt mondtam: most akkor menjünk, és húzzuk szét megint a BJURSTÁ-t.
Nekem az is tetszik az IKEA-ban, hogy szinte mindenkire gondolnak. Gondolnak például arra, hogy az épületbe a vakok is bejussanak. A buszmegállótól egyenes, recésfelületű vakvezető sáv vezet egészen a bejáratig, bent pedig dombormintás, keresztbecsíkos szőnyeggel burkolták a padlót, melyet egyik irányba követve kisvártatva egy zsákutca falához, a másik irányban pedig közvetlenül a kijárathoz lehet jutni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése