Éreztem, hogy valaki néz.
Körülnéztem, de nem találtam az arcot, és azon kezdtem gondolkozni, hogy ugyan ki gondolhat énrám ennyire, hogy megzavarjon ácsorgás közben?
És ahogy ezt találgattam volna, összeakadt a tekintetem egy csillogó, tiszta kék szempárral, de ahogy összenéztünk, ő rögtön be is csukta a szemét. Néztem egy pillanatig, de nem nyitotta ki. Aztán úgy tettem, mint aki nem érdeklődik tovább, kicsit oldalra fordítottam a fejem, azért a szemem sarkából figyeltem, és akkor láttam, hogy kinyitja és újra rám néz.
Úgy tettem, mintha most már én nem venném észre, néztem mindenfelé, látványosan másfelé, de azért a szemem sarkából visszapillantottam, hogy lássa, hogy látom. Akkor összerezzent, elmosolyodott, és megpróbált óvatosan takarásba kerülni. Én is mosolyogtam, aztán, mintha dolga volna, eltűnt egy széleshátú kabát mögött.
Nem tudtam eldönteni, hogy egyáltalán fiú-e vagy lány.
Kis idő múlva megint feltűnt az arca, mostmár egyből mosolyogtunk, aztán úgy tettünk, mintha nem is tettük volna, elfordultunk, de csak azért, hogy aztán újra nézhessük egymást.
Aztán nem láttam többet. A széleshátú kabát került sorra, majd kitolta őt a bevásárlással együtt a parkolóba.
Körülnéztem, de nem találtam az arcot, és azon kezdtem gondolkozni, hogy ugyan ki gondolhat énrám ennyire, hogy megzavarjon ácsorgás közben?
És ahogy ezt találgattam volna, összeakadt a tekintetem egy csillogó, tiszta kék szempárral, de ahogy összenéztünk, ő rögtön be is csukta a szemét. Néztem egy pillanatig, de nem nyitotta ki. Aztán úgy tettem, mint aki nem érdeklődik tovább, kicsit oldalra fordítottam a fejem, azért a szemem sarkából figyeltem, és akkor láttam, hogy kinyitja és újra rám néz.
Úgy tettem, mintha most már én nem venném észre, néztem mindenfelé, látványosan másfelé, de azért a szemem sarkából visszapillantottam, hogy lássa, hogy látom. Akkor összerezzent, elmosolyodott, és megpróbált óvatosan takarásba kerülni. Én is mosolyogtam, aztán, mintha dolga volna, eltűnt egy széleshátú kabát mögött.
Nem tudtam eldönteni, hogy egyáltalán fiú-e vagy lány.
Kis idő múlva megint feltűnt az arca, mostmár egyből mosolyogtunk, aztán úgy tettünk, mintha nem is tettük volna, elfordultunk, de csak azért, hogy aztán újra nézhessük egymást.
Aztán nem láttam többet. A széleshátú kabát került sorra, majd kitolta őt a bevásárlással együtt a parkolóba.
2 megjegyzés:
Tetszik a cím. Ez is olyan parapszichológiásan hangzik. Egyszer nekem is volt testen kívüli élményem, ugyanis akkoriban, amikor még nem volt világinternet, Paksnak dolgoztunk, és volt egy betárcsázós csigalassú ős modemünk, és a rendszergazda megengedte, hogy a nevében belépjek hétvégén, mert akkor is dolgoztam, és lefuttassak ezt-azt a tesztrendszeren, és én beléptem, és ha már ott voltam, megnéztem, ki van bejelentkezve, és meglepődve láttam, hogy a mi rendszergazdánk ott van, és azt gondoltam, valaki visszaélt a nevével, és írtam neki, valahogy így:
"Te ki vagy?"
Erre lassan, betűnként gépelve jött a válasz:
"T e k i v a g y ?"
Na, erre begurultam, még szórakozik is velem, és dörgedelmesen azt írtam neki:
"Azonnal lépjél ki!"
Mire ő:
"A z o n n a l l é p j é l k i !"
Már éppen válaszolni akartam, amikor felderengett, hogy hiszen én is a rendszergazda nevében léptem be, mire verem itt magam. Aztán az is felderengett, hogy egyetlen személy van belépve. És akkor lassan arra is rájöttem, hogy én valójában magammal beszélgetek, és ez egy igazi, testen kívüli élmény volt.
Olyan, mint egy tanmese.
És még az jutott eszembe róla, hogy ez jellemzően egyistenes történet.
Megjegyzés küldése