közösség

Ma reggel kihajoltam az ablakon, és zaftos szarszag csapta meg az orrom. És látom az embereket az utcánkban, akik a villamosmegálló felé igyekeznek (nyilván munkába menet) és látom, hogy kicsit lassítanak, óvatosan körülnéznek, majd felemelik és megvizsgálják a talpuk, utána könnyedén tovább mennek, és látom, hogy kilép a férjem is a lépcsőházból, és pár lépés után ő is megnézi a talpát, aztán felnéz énrám.
És én bíztatóan integetek felé: ne aggódj kicsim, ez nem a miénk, ez valami közös bűz.