Egy közepesen nagy szigettel elzárt öbölben élünk a tengerparton. A dolgunk az, hogy egyetlen emberpárként, egy kékszínű madártollakból álló társadalomban a királyt megszemélyesítő madártollat, -aki szintén kék, és semmiben sem különbözik a társadalom többi tagjától- eljuttassuk az öblöt elzáró sziget csúcsára, és ott megmutassuk neki a nyílt tengerre eső végtelen kilátást.
A tollak mind maguk közlekednek, kicsiket reppenve haladnak előre céljaik felé. Eszünkbe sem jut felemelve vinni a királyt.
...
Csúcspont: Feljutunk a sziget hegygerincére, elégedetten átvetjük a lábunkat a nyergén, amikor az araszoló királyi madártoll is odaér. Biztatóan rámosolygok, ő felreppen, én a végtelen tengert bámulom. Igazán szép! -mondom. Amikor visszafordulok, a kiválasztott madártoll már nincs sehol. Bizonyára elfújta a szél - gondolom, de nem tudom, hogy most örüljek, vagy szánakozzak-e.
...
Aztán persze történik még pár dolog, de az már békákkal kapcsolatos.
2 megjegyzés:
Békaeső?:)
Ez a boldogság kék madara is elég KV-s. Nagy hatással vannak az álmaidra ezek a cuccok...
Nem, kötelékben úszó békákról van szó a továbbiakban.
Hát én azt nem bánom, ha álmomban megKVsedem.
De az is lehet, hogy ő is az álmaiból merített, és akkor csak arról van szó, hogy azonos lékből halászunk, így nem véletlen, ha a jeges vízbe lógatva egyformán megdermed a kukacunk.
Megjegyzés küldése