A lírikus epilógja (1903)
Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam.
S már azt hiszem: nincs rajtam kívül semmi,
de hogyha van is, Isten tudja hogy' van?
Vak dióként dióban zárva lenni
s törésre várni beh megundorodtam.
Bűvös körömből nincsen mód kitörnöm,
csak nyílam szökhet rajta át: a vágy -
de jól tudom, vágyam sejtése csalfa.
Én maradok: magam számára börtön,
mert én vagyok az alany és a tárgy,
jaj én vagyok az ómega s az alfa.
Jó lesz így, vagy érzékeltessem a hátsó lábakat is?
8 megjegyzés:
(Le vagyok győzve...)
Le vagyok győzve, (győzelem ha van)
de nincs, akinek megadjam magam.
Úgy leszakadtam minden más világról,
ahogyan lehull a gyümölcs az ágról.
Szurkálnak, óvnak tudós orvosok,
irnak is nékem, én hát olvasok.
S "dolgozom", imhol e papírhalom -
a működésben van a nyugalom.
Én állat volnék és szégyentelen,
nélkületek, kik játszotok velem -
Köztetek lettem bolond, én a véges.
Ember vagyok, így vagyok nevetséges.
1937. okt.
JA, jó!:)
Éshát, mittudomén: fel a kezekkel!
Az utolsó sora a Józsefnek tök jó.:D
Arra jöttem rá, hogy József Attila zenélhetett volna a Slipknotban, hasonló a világnézete.:D
"Shallow skin, I can paint with pain.
I mark the trails on my arms with your disdain. "
A hasonló,az szerintem elég tág kifejezés. Szerencsére, mert így nyugodtan használhatod.:)
Nem tartozik szorosan a témához, de elég nevetséges és szánalmas is ahhoz, hogy elmeséljem.
Reggel azt hittem, durrantani fogok. Emiatt ki kellett mosnom a nagy, tollal töltött ülőpárnát, ami mosás közben valahogy beledagadt a mosógépbe. Talán a toll nedvesség hatására gázokat fejlesztett. Gyömöszöltem egy darabig, mivel nem fért ki a résen, nem bírtam kivenni. Előbb tűvel szurkáltam meg, és belehasaltam a mosógépre ökölbe szorított kézzel, és teljes testsúllyal, így nagyon lassan, de szivárgott a kifelé a - ki tudja milyen- levegő a párnából. kis idó múlva feldúltan elővettem a kisollót, és rést vágtam a párnahuzatba.
Így sikerült kiszabadítanom a nedvesen kb 10kg tollal töltött zsákot, ami érzésem szerint a büdös életben nem fog kiszáradni rendesen.
Mindez egy apró megérzés
miatt, ami nem jött be. Most el lehet képzelni, hogy mi van, ha jelentősebb dolgokról kell dönteni.
Jó lesz így, vagy érzékeltessem a hátsó lábakat is?
Nem értem a fingás és a mosás közötti összefüggést.:D
És a hasonló elég tág fogalom, de mégse használjuk úgy, hogy egy kupak szerintem egészen hasonlít a sziára. Szóval még mindig szabadság van, azt csinálsz amit szabad.:)
Nem, hanem amit sikerül! :)
Igen, de az nem sikerülhet, ami nem szabad. Vagy ha igen, akkor sok sikert Mexikóig.:D
Á, szabad-nem szabad, mégis ki kellett mosni a párnát!
Megjegyzés küldése