szerda, július 16, 2008

miért éppen Málta a logisztikus álma

A keresztes lovagok után kutatva jöttünk ide.
Rodoszon nyaraltunk az egyik évben, és ott nagyon megtetszett nekünk a rodoszi erőd, a Nagymesterek Palotájával. Az tudható, hogy a lovagok Jeruzsálemből először Rodoszra, onnan a törökök elől pedig Máltára menekültek. Azt reméltük, hogy itt is hasonló lovagkori emlékekre, építményekre fogunk bukkanni. És így is lett.
Azért egész más, mint Rodosz, és a lovagok is megsejtették ezt, amikor kiszálltak Máltán, és rögtön úgy gondolták, hogy itt csak átmenetileg fognak tartózkodni, és majd visszatérnek Rodoszra. De erre már nem volt alkalmuk, ígyhát igyekeztek Máltát szerethetővé varázsolni.
Máltával az a gond, hogy természetes vízforrás nélküli hely, ennek megfelelő bőségű termőterületekkel és állat-növényvilággal. Lényegében elég reménytelen vidék, kemény hely. Nem olyan, amibe elsőre bele lehet szeretni.
Amúgy Szent Pál is úgy került ide, hogy hajótörést szenvedett Málta északkeleti partjainál, és ha már így alakult, akkor gyorsan hittérítéshez látott, ami elég jól sikerült neki, mert a sziget lakossága ma is látványosan katolikus.
Kedvenc erre utaló jeleim az öreg Bedford és Leyland típusú angol buszok

egyedi műszerfaloltárai voltak, na meg a festett, mobil szentszobrok, melykenek a díszes, márványutánzatú talapzatai állandóan ott álltak a főutcákon, nagyobb ünnepekkor pedig kiszálították a rájuk való szenteket. (gondoltam, hogy jó kis logisztikai feladat lehet a szentek logikus tárolásának, platóra helyezésének és kiszállításának a megszervezése, ebben örömmel részt is vennénk, és lelkesen érvelnék, hogy mennyi benzin lenne megspórolható, ha ezentúl Szent Pált megelőzné a báránykás szűz kereszttel.)

Nincsenek megjegyzések: