szombat, július 19, 2008

fényes lakodalom

Ez nem az én történetem, de nagyon szeretem, egy barátommal esett meg.
A húga török fiúba szeretett bele, és amikor esküvőre került a sor, a kiterjedt rokonság miatt két szertartást is rendeztek, egyet itt, és egyet Törökországban.
A vőlegény Törökország keleti csücskéből származott, egészen a grúz határ mellől, így hát oda mentek mulatni. Nagyon barátságosak ott az emberek, rögtön a szívükbe fogadják az embert. - mesélte a barátom.
A hely, ahonnan a vőlegény származik, egy kisebb, szolgáltatásokkal hiányosan ellátott település, ezért, hogy a pompáról mégse kelljen lemondani, valahonnan hivattak egy fodrászt, aki a szertartás előtt az egész násznép rendelkezésére állt.
Szépen ültek is be sorra a vendégek, a fodrász pedig lelkiismeretesen igyekezett mindekinek valami extrát, ünnepélyeset és tartósat készíteni. A menyasszony haját is megigazította, aztán úgy belakkozta, hogy akár bunkfencezni is tudott volna zavartalanul, de ettől még nagyon jól sikerült a frizura.
Aztán a vőlegény következett. Ő nagy kihívást jelentett, lévén nagyon rövid haja, ahol pedig nem, ott erősen kopaszodik. Nézegette is a fodrász egy darabig, aztán elővett a táskájából egy tégelyt, és annak a csillogó, kék tartalmát a fejére masszírozta.
Hiába nem tetszett, ez is tartós volt, hipp-hopp lemosni sem lehetett.
Így aztán előre garantáltan és megmásíthatatlanul a vőlegény lett az est kéken csillogó-villogó fénypontja.

Nincsenek megjegyzések: