Azt még nem mondtam, hogy az Adagio of Spartacus miért került ide. Bár a zenéket általában nem szokásom indokolni, ezzel kapcsolatban azért el akartam mondani, hogy ez az Onedin családnak volt a főcímzenéje, és én akkoriban bele voltam esve az Onedin kapitányba, mert tetszett a pajeszos szakálla, és hogy mindig valami viccre kész félmosoly bújkált a szája szegletében, és hogy minden problémára tudott megoldást, és sosem vesztette el a türelmét, vagy a hidegvérét, és szerettem a Baines kapitányt is, aki kemény, kicsit együgyű, de jószívű és igazságos volt, és mindig sajnáltam, hogy neki nincs felesége, aki hazavárná, ezen kívül nagyon tetszett a vitorláshajó hánykolódása a tengeren, és azt gondoltam, hogy tengerésznek lenni a legkomolyabb és a leghősiesebb dolog a világon. Elisabethet pedig egyszerűen jó volt nézni. A történetekre sajnos egyáltalán nem emlékszem, viszont a zenéjét hallgatva mindig visszajön az a romantikus, megértő izgalom, amit akkoriban a fotelben ülve éreztem. Most pedig valahogy eszembe jutott, hát ezért.hétfő, december 04, 2006
szerelmem, Onedin
Azt még nem mondtam, hogy az Adagio of Spartacus miért került ide. Bár a zenéket általában nem szokásom indokolni, ezzel kapcsolatban azért el akartam mondani, hogy ez az Onedin családnak volt a főcímzenéje, és én akkoriban bele voltam esve az Onedin kapitányba, mert tetszett a pajeszos szakálla, és hogy mindig valami viccre kész félmosoly bújkált a szája szegletében, és hogy minden problémára tudott megoldást, és sosem vesztette el a türelmét, vagy a hidegvérét, és szerettem a Baines kapitányt is, aki kemény, kicsit együgyű, de jószívű és igazságos volt, és mindig sajnáltam, hogy neki nincs felesége, aki hazavárná, ezen kívül nagyon tetszett a vitorláshajó hánykolódása a tengeren, és azt gondoltam, hogy tengerésznek lenni a legkomolyabb és a leghősiesebb dolog a világon. Elisabethet pedig egyszerűen jó volt nézni. A történetekre sajnos egyáltalán nem emlékszem, viszont a zenéjét hallgatva mindig visszajön az a romantikus, megértő izgalom, amit akkoriban a fotelben ülve éreztem. Most pedig valahogy eszembe jutott, hát ezért.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Én nem nagyon bírtam elviselni, emlékeim szerint. Akkoriban inkább az Alfa holdbázis érdekelt, bár néha rosszakat álmodtam tőle. Vagy az korábban volt?
Arról meg nekem nincs emlékem. Talátam egy írást http://alfaholdbazis.hu/mtv.htm melyben 77-et emlegetnek, akkor még nem nagyon tévézhettem, de azért találtam olyat is, hogy 84-környékén vetítették ennek a sorozatnak a hamradik szériáját, amit azért már láthattam volna éppen, de valahogy mégsem. (A mai zene ennek a sorozatnak a főcímzenéje, kicsit olyan JamesBond-os szerintem, és nekem tetszik)
Attól tartok, én ezt a korábbi szériában néztem. Be is szartam néhány részen. És a zene tényleg az, közben mutatták a szereplőket, meg az űrhajókat, fel-le szállni, olyan hosszúkás, négylábú, nagyfejű SAS-ok. "SAS-2 toronynak, hall engem? Igen, SAS-2, leszállhat!"
Megjegyzés küldése