Tengerjáró hajón állok a felső fedélzeten, gyönyörű türkizkék a víz, de magasak a hullámok, kapaszkodnom kell. A korlátokra fűzöm, láncolom a kezem, nehogy véletlenül lecsússzak.
Erősen billegünk.
Hirtelen jobb kanyar, szinte álló helyzetben megforul a hajó, és beparkolunk két másik nagy hajó közé. Le vagyok nyűgözve, milyen ügyes a kapitány! (Én biztosan sokat szarakodnék egy ilyen művelettel, ha egyáltalán bele mernék vágni, és nem jelenteném ki rögtön az elején, hogy ez lehetetlen.)
Megállunk. Nem túrista hajó, nincsenek lépcsők, pallók, semmi kényelem, a tömör fém korláton keresztül kell kiszállni, én akarok lenni az első.
Át is vetem az egyik lábam a korláton, közben érzem, hogy csuromvizes vagyok, nehezen mozgok, hátulról tolni kezd egy kéz, egy matróz keze.
Nagy nehezen partra kerülök, akkor hálálkodva visszanézek, mire ez a segítségem:
-Kisebb seggel könnyebb volna!
Erősen billegünk.
Hirtelen jobb kanyar, szinte álló helyzetben megforul a hajó, és beparkolunk két másik nagy hajó közé. Le vagyok nyűgözve, milyen ügyes a kapitány! (Én biztosan sokat szarakodnék egy ilyen művelettel, ha egyáltalán bele mernék vágni, és nem jelenteném ki rögtön az elején, hogy ez lehetetlen.)
Megállunk. Nem túrista hajó, nincsenek lépcsők, pallók, semmi kényelem, a tömör fém korláton keresztül kell kiszállni, én akarok lenni az első.
Át is vetem az egyik lábam a korláton, közben érzem, hogy csuromvizes vagyok, nehezen mozgok, hátulról tolni kezd egy kéz, egy matróz keze.
Nagy nehezen partra kerülök, akkor hálálkodva visszanézek, mire ez a segítségem:
-Kisebb seggel könnyebb volna!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése