kaland

Van egy olyan városi rendelet, mely szerint a házakhoz tartozó szemetesek nem állhatnak az utcán, azokat elzárt helyen kell tartani.
Így történt, hogy a mi házunkhoz tartozó kukák a belső udvarunkba kerültek, amely kétméteres köfalakkal van körülvéve, ahol meg nem, ott pedig a szomszéd házak belső kertjétől drótkerítéssel elválasztva.
Ide két ajtó kinyitásán keresztül lehet eljuni.
Történt egyszer, hogy vittük le a szemetet, két zacskónk volt, hát ketten vittük, és éppen akkor, amikor lecsuktuk a kukák fedelét, valaki kinyitotta a bejárati lépcsőházajtót, a házban hirtelen keletkező kereszthuzat pedig bevágta azt a két ajtót, amin keresztül a kukákhoz jutottunk.
Annyi gond volt csak, hogy a hátsó ajtón nem volt kívülről kilincs, nekünk meg kulcsunk nem volt hozzá.
Felmértük a helyzet önerőből megoldásának reménytelenségét, később leküzdve minden gátlásunk, bátortalanul kiabálni kezdtünk, hogy:
- Haló, valaki, itt ragadtunk, engedjen vissza legyenszíves! (és bíztunk benne, hogy ez elég érdekes és hihető probléma ahhoz, hogy vasárnap délben felkeljenek miatta az asztaltól)

Azóta csatárláncszerűen hordjuk ki a szemetet. Ő mindig az ajtóban marad, csak én merészkedek el a kukákig.