péntek, november 24, 2006

vallomások

Kitett egy fehér cérnát az asztalra, az egyik kezével ezt gurigatta, a másikkal húzott belőle egy szálat maga elé, és berregett.
-Mit csinálsz, Dávid?
-Ruhát varrok neked.
-Ó, de drága vagy!
-Nem, nem, ingyen csinálom!
És akkor adtam neki egy puszit.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Én is ingyen csinálom.

Borsay Márti írta...

Azt nagyon jól teszi, mert itten fizettségre nem nagyon számíthat:)

Névtelen írta...

megtaláltam. (hosszú idegeskedés utáni rilíf-fej, de nem olyan teljesen elégedett, hanem olyan megadó. hülye vagyok.)

Borsay Márti írta...

örülök, hogy megtaláltad. én most a lábaimat keresem.