Tücsökről mindenképp

Vidéki kutyaszerelem gyümölcseként jött a világra, vagyis kibogozhatatlan összetételű korcsféle volt. Kiskorában nézték bernáthegyi kölyöknek is a foltjai miatt a dögönyözők. Később persze nyilvánvaló volt, hogy egyáltalán semmi kedve bernáthegyire hasonlítani, (mondták is, hogy: Jé, ez lett abból az aranyos kiskutyából?!) inkább kövérkés kopó és tacskó keveréke lehetett volna talán (de valószínűbb, hogy semmiféle nevezetes kutyaféle nem volt a felmenői között): hosszú volt és alacsony, de gyönyörű vörös bunda, fehér papucsok, mellényke és farokbojt díszítette.

Mi szépnek láttuk és szerettük.

A fenti képen már öreg korában, porszívózás közben látható, amit eleinte ki nem állhatott, de később megszerette. (az jutott eszembe, hogy ez az egy mondat állhatna egy családi fotóalbumban is, egy takarító nagymamát ábrázoló kép mellett) Szóval Tücsök sorba állt takarítások alkalmával a szoba bejáratánál. Bár most, hogy ezt a képet nézem, felmerült bennem, hogy talán csak félreértés volt az egész.

Sok kaland esett meg velünk, úgyhogy Tücsökről még mindenképpen mesélni fogok, most csak megmutattam.

szubjektív metróképek

1. karcsú bokák, formás mellek, exrtavagáns ruhakombinációk, sugárzó, pozitív énkepek, tramplik, lomposok, egykedvűen fittyedő, vagy szorosan összeszorított vékony ajkak, keserűség, cekkerek, ridikülök, aktatáskák, fonott kosarak, levendulacsokrok, parfűm, hónaljszag, felismerhető egyéni túristák, színek és szürkeség
2. kiszedett szemöldök, kék szemfesték, felismerhető ruhaboltok cuccai, ridikülök, aktatáskák, rend, elfogadó ábrázatok, kimért, normális, monotónia

máshol ugyanaz

A város szélén, a focipálya mellett állították fel a hatalmas ponyvasátrat, telehordták asztalokkal, padokkal, a sátor oldalában hosszú pult, rajta sok sörcsap és húsgrillező alkalmatosság, néhány lézengő ember: a környei sörfesztivál első napi látványa koraeste, 7 felé.

Kellemes volt a hangulat, olyan békés, vidéki pangás. Előkészületek egy reménybeli nagy mulatságra, nyalókás standok, körhinták, kicsi színpad, és egy zöld színű, faborítású, cirkuszi kocsira emlékeztető jármű, előtte barnabőrű, szépen fésült, fehér atlétatrikós férfi ácsorog.
Tetszett nekem ez a látvány.
Később kiderült, hogy ez tulajdonképpen a mobilvécé: 10 fülkéből álló, tolóajtóval és kicsi mosdókagylóval ellátott szerelvény.
Amikor felszálltam, írtózatos szarszag terjengett. A trikós férfi lelkiismeretesen adagolt a levegőbe valamilyen légfrissítő szert, ami a legjobb szándékok és a legnagyobb igyekezet ellenére is kevésnek bizonyult.
Amikor meglátott, felhagyott a spricnizéssel, köszöntöttük egymást, átadtam a használati díjat, majd a kaptam cserébe egy szelet kéztörlőt, és elfoglaltam az egyik fülkét..
..és elképzeltem, miközben beszívtam a semlegesíthetetlen illatot, ahogy ez a jármű utánfutóként végiggördül a városokon, kávéházak, hivatalok, szépségszalonok előtt, előnyt ad a zebránál magassarkon tipegő nőknek és porcelánnadrágos férfiaknak, a tulajdonos pedig izgatott tekintettel kutatja a leállítására érdemes, várhatóan legjövedelmezőbb helyet.
Micsoda vállalkozás, mennyi abszurd kaland lehetősége!
Ismét le voltam nyűgözve.

lumú élmény

Amikor itthon járok, mindig elmegyek/gyünk a Ludwig Múzeumba, mert tetszik a hely hangulata, a nagy ablakai, ahonnan klassz a kilátás, a világos terei, az íves, tágas lépcsők, és persze a kiállítások is érdekesek. Szóval élményforrás. (most a rezonancia kiállítás tetszett a legjobban, kár, hogy a meleg, vagy ki tudja mi miatt, egy pár számítógépes installáció éppen akkor nem működött)

A már megszokott és elvárt lelkendeznivalók mellé felfedeztem egy újabbat is, amit annak a köszönhetek, hogy most először, rámjött ott a pisilés.
A WC akár A jövő házában is lehetne, annyira futurisztikus a dizájn. Kimért, hűvös, praktikus, de szép. Vagy lehet, hogy nem is szép, hanem egyszerűen odaillő, az egész házzal harmonikus. Örültem neki.
Az igazi meglepetés akkor ért, amikor felálltam a csészétől (nem is álltam fel, hanem csak felegyenesedtem, mert idegen helyen sosem ülök rá) és megnyomtam az öblítőgombot. Eddig nem történt semmi rendkívüli, de utána!
Az öblítőtartály közepéből kiemelkedett egy hasáb, megjelent a tartály tetején egy "ülőke fertőtlenítése"felirat, és láss csodát, az ülőke körbeforgott a hasáb alatt.
Ámultam és bámultam. Egészen különleges látvány volt, ahogy az ovális ülőke körbefordulás közben két oldalt túllógott a csésze peremén. (Ez pedig szerepelhetett volna a Csodák Palotájában, mint ál optikai csalódás.)
Szerettem volna még egyszer kipróbálni, ezúttal szakítva a hagyományokkal, csupasz fenékkel ráülni, és aztán újra megnézni, ahogyan fertőtlenítődik.
De már a kíváncsiságon túl nem volt meg a szükséges motiváció.

Legközlebb viszont biztosan nem hagyom ki!
Próbáljátok ki ti is!

Nagyügy

Itthon nálunk valahogy nagyobb a fürdőszobatükör, és úgy látszik erősebb a világítás is, mert amint úgy alaposabban belenéztem, rögtön felfedeztem két elütő színű hajszálat a fejem tetején.
Milyen furcsa fénytörés! Vagy esetleg szőke lenne? Á, már jó ideje barna vagyok.
Közelebb hajoltam..
Ősz szálak!
Az én fejemen?
Én még nem lehetek öreg, még gyerekem sincs!
Gyorsan elővettem a szemöldökcsipeszt, ijedtemben kitéptem és a mosdó szélére gyűjtöttem őket.
Nézegettem.
Milyen marha vagyok! Ha ez így megy tovább, és hát ugye várható, hogy így megy, akkor végül majd még kopasz is leszek. Kopasz anyóka.
Édes anyókám, majd így fog hívni.

Barátkozni kezdtünk a tükörben:
Ez a te fejed - ez az én fejem.
Ez a te hajad - ez az én hajam.
Őszülsz öregem - öregszem öregem.

Hozzá lehet szokni.
Nem nagy ügy.