három

1.

Anyu összeházasodik apuval. Anyu fején egy rózsaszínű kpá. Egy barna hajú lányról énekel, és sétál a színpad közepe felé, ahol a szertartás lezajlik majd.

Én a közönség között ülök és sírok.

2.

Egy társaság tagja vagyok, ők távol alkotnak egy csoportot, én a földön térdelek, és nézek valami mást. A háttérben hallom, hogy hívnak, hogy menjünk csinálni ezt-azt-amazt. Hallom, de nem érdekel, mert éppen valami mást figyelek. Megsértődnek. Én pedig arra gondolok, hogy miért kéne nekem más akaratához alkalmazkodnom, amikor én magam egyedül is tudok akarni, és az történetesen valami más. Én nem kérem, hogy csinálják azt, amit én akarok, mégis mindenki utál, én meg nem értem, hogy miért.

3.

Van egy ősi titok, amit nem értek, igazából semmi közöm hozzá, csak egy iskolába látogatok éppen, amikor egy furcsa elefántszobor előkerül. A formája kezdetleges, nem kidolgozott, de az anyaga nagyon érdekes, mert egyszerre háromféle durva kőből áll a háta és a lábai, a hasa pedig fából van. Le lehet tenni úgy is az elefántot, hogy a négy lábán álljon, de úgy is, hogy a fenekén ül, és látszik a hasa. Ha így ül az elefánt, akkor a fa felületen először egy vésett ábra látszik, körben arcok, talán egy család. Aztán később feltűnik, hogy változik az ábra, színes festett képek jelennek meg. Valahonnét tudom, hogy ez egy monitor és személyre szabott adást ad, azt csábítja figyelemre, aki éppen nézni. Most én vagyok az. Majdnem beszippant az elefánthas-adás, de én védekezésképpen az elefántot a lábaira állítom.