péntek, július 29, 2011

Egy üvegezett villamosmegállóban ültem. Az üveg másik oldalán ötfős, szakadt fiatalokból álló csoport állt. Négyen a kuka körül beszélgettek, az ötödik meg egy filccel a kezében odajött a megálló falához, és valamit firkálni kezdett.
Rosszallóan néztem rá, mint egy szigorú tanárnéni, de egyáltalán nem érdekelte. Arra gondoltam, hogy ez felháborító, még a könyvemet is becsuktam, és úgy néztem tovább, még szigorúbban, és közben arra gondoltam, hogy mi legyen a következő lépés.
Rászólok - valószínűleg az sem fogja érdekelni, firkál tovább.
Rászólok - kiakad, hogy beleszólok a dolgába és elküld a fenébe.
Rászólok - kiakad, odajön, és engem is összefirkál. Kinyomja a szemem a filcével, hogy ne is lássam, hogy mit csinál. Leköp és megfertőz hepatitis c-vel.
Jézusmária!
Nem szóltam semmit, és ezzel kiderült, hogy minél élénkebb a fantáziám, annál gyávább vagyok.

Nincsenek megjegyzések: