szerda, január 05, 2011

Egy íróasztalnál ülök.
Előttem nyitott munkanyilvántartási napló, vagy valami ilyesmi. Egy nagyalakú füzetről van szó, benne nevek, a nevek mellett különböző kategóriákban számok.
A füzetben csupa ceruzás bejegyzés szerepel.
Az a dolgom, vagy isten tudja, mindenesetre az asztalnál ülök, és a töltőceruzában grafitot cserélek.
Csere közben a füzetbe esik, és a lapon végiggurgulázik egy grafitbetét.
A grafitbetét csíkot húz.
Hát ez ronda, látom én, meg is próbálom eltávolítani, radírt ragadok.
Igen ám, csak közben számokat is kiradírozok, és mivel ez egy többszörhasználatos füzet, a radírozás nyomán sokkal több szám lenyomata látszik, minthogy ki tudnám deríteni, hogy melyik lehetett a legfelső.
Egy párat visszaírok, azokat, amelyekre pontosan emlékszem, a többit üresen hagyom.
Jön a füzet tulajdonosa, jó kedve van, én pedig nem is tudom mit csináljak. Ha őszinte vagyok, és bevallom, hogy véletlenül kiradíroztam számokat a füzetéből, akkor komplett idiótának fog nézni, és engem az íróasztal közeléből is eltiltanak. Ha nem vallom be, akkor pár ember talán pontatlanul kapja a fizetését, és a füzet tulajdonosa esetleg kap egy kis letolást.
Az utóbbi megoldást választom, mert amúgy is közelebb áll a megszokott valósághoz, így könnyebben elfogadható, mint a teljesen képtelen igazság.

Nincsenek megjegyzések: