Három generáció él itt, minden szoba más színű, mindenütt baldachin.
A narancs szalonban ülünk. (Ők kis nappalinak hívják, de igazából ez egy narancs szalon.
A kanapé narancs színű és a bársony baldachin függönyök is.)
Ha kinézünk, a faluvégi focipályára látunk rá. Isteni lehet ez, amikor meccs van.
De most nincs.
Most tél van, most befelé figyelünk.
Bent vitrines szekrény.
A vitrines szekrény legimpozánsabb polcát egy fél méter magas és fél méter széles porcelán jegesmedve foglalja el.
Elképesztő, lenyűgöző, abszurd.
Látják, hogy nézem, elmesélik hát, hogy a középső generáció férfitagja szerezte a medvét, még udvarló korában. Akkoriban nem nagyon lehetett semmit sem kapni, porcelánt pláne nem, de ha mégis, akkor csak pult alól. Annyira szerelmes volt, annyira imponálni akart apám anyámnak, hogy megszerezte a lehető legnagyobb porcelánt, ami a kapcsolatain keresztül elérhető volt.
Ez a medve lett az.
Szerintem én is hozzámentem volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése