Ülünk a hondában a homokozó mellett. Egyszer csak a játszótérre lép három fiatal suhanc parittyával és kővel a kezében, három fehér foxi kíséretében. A parittyáikat fenyegetően lóbálva megpróbálják eltalálni a szélvédőüvegünket. A Szívem gázt ad, közben én kiugrom a kocsiból, hogy felpofozzam a szemtelen nyikhajokat. Rohanok feléjük, ökölben a kezem, majd szétvet az indulat. Rohanás közben egyre hosszabbakat lépek, egyre jobban elrugaszkodom. Még egy lépés, és a dühöm a levegőbe emel. Szállok, repülök egyre magasabbra, és a házak fölé érve arra gondolok, legközelebb feltétlenül le kell higgadnom, mielőtt meg akarok ütni valakit.