Festettem a falat mélybordóra a nappaliban, ezért a hifit és a pécét is áramtalanítani kellett, aminek következtében nem tudtam gépi zenei aláfestést biztosítani a munkámhoz, ígyhát kínomban énekelni kezdtem. Valahogy csak olyan nóták jutottak az eszembe, mint a " mert akinek nótája nincs, annak szíve sincs.." és amikor ehhez a részhez értem, gyorsan gondolkozni kezdtem, hogy mi is az én nótam, és persze, hogy van nekem, az én nótám a "Kis lak áll, a nagy Duna mentében.." kezdetű, úgyhogy énekelni kezdztem, de ez olyan, amin mindig sírnom kell, úgyhogy kisvártatva sírtam, és könnyek között festettem a falat mélybordóra a nappaliban. Pedig szép lett.
6 megjegyzés:
és fel-e vetted-e videóra, amikor énekelsz?
Á nem, ez spontán magánszám volt, csak nekem. Szeretek így meghatódni attól, hogy milyen megható dolgokat produkálok, és akkor tulajdonképpen bánatosan, de elégedetten sírni, hogy igen, ez fáj, érzek, élek, és ha én nem én lennék, még magamba is szeretnék mindettől. Elképesztő! Szerintem ez videón nem biztos, hogy látszani tudna.
Majd inkább valami mást énekelnék az örökkévalóságnak.
a lényeg, hogy énekeljél is. az jó. (mellesleg meg éneklés nélkül is várjuk ám a leckéid...)
Jó, igyekszem! Köszönöm a törődést:)
(a férjem közben beleszólt, hogy nem tudod, hogy mit akarsz. ((Mert ő általában megkínál valamivel, ha énekelni kezdek:) ))
de tudom. épp ezt. :)
egyébként meg tamásnak m ost akkor adsz disznókat? (elfelejtetted...) :)
Akkor itt is jelentem, hogy adtam neki!
Megjegyzés küldése