Olvasták a Winkler Nagyvárosi természetbúvárját és megszerették a bodobácsot, a verebet, a pókot, a hangyát, a gilisztát és a csigákat is. Séták után mindig, minden felismert lényből vittek haza párat alaposabb megfigyelés céljából. Vittek katicabogár lárvát, hogy lássák, hogyan bújik ki a friss katica a szobanövénylevélen, és vittek csigát is. Csigából sokat és rendszeresen vittek, mert erre volt a legkönnyebb vadászni. Gyűltek otthon a csigák, volt némi rotáció, hogy ne legyen túl hosszú ideig fogságban egyik sem, de nehéz volt a csigákat megkülönböztetni egymástól.
Végül azt találták ki, hogy egyszerre csak egy csigát visznek haza, egy csiga csak egy hétig lakhat a lakásban, utána kap egy pöttyöt alkoholos filccel a hátára, így teszik ki a kertbe. Jelölt csigát már nem lehetett újra a lakásba vinni.
Így történt, hogy főzés közben egyre többször mosolygott ki az ablakon, mert a pázsit a szeme láttára pöttyösödni kezdett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése