Úgy volt, hogy lovász lány vagyok, vagy lovas terapeuta. Kantáron vezetem a lovat, rajta ül egy fiú. Szerintem szeretjük egymást, mert áramló melegséget érzek, amikor lovagoltatom. Szeret, szeret, szeret! Érzem, hogy szeret, de előttem mindig lesüti a szemét, és amúgy látványosan más lánynak udvarol.

Elsétálok egy ablak előtt, és a tükröződésben látom, hogy szőke, hosszú hajú mongolidióta vagyok.

Megértő szelídséggel csodálkozom a tükörképemen. Ez tehát örök állapot. Boldog vagyok, szeretek.