A nagy kérdés számomra az, hogy kihez tudnék egy kiállítással eljutni. Szerintem szinte az összes érdeklődő nézi a netes képfeltöltőket. Aki igazán műélvező, az talán gyakorló is egyben, bár az az érzésem időnként, hogy a gyakorlók nagy része nem is műélvező, hanem inkább müdiláttáns. Vagyis Mo-n nincsenek is a szó nemes értelmének megfelelő sznobok akik áldoznának is a képekre. Akadnak viszont, az űrt kitöltő - majd én megmondom emberek - akik talán tudatosan, talán nem, de feltétlenül akarják irányítani a fotográfiát azzal, hogy kijelentik Ők tudják mi a helyes és mi nem. Jelenleg röviden kifejtve ezért nem látom többnek, csak annyinak, hogy a falon vagy. De örülök ám annak is.:)
Szerintem más élmény neten nézelődni, vagy elmenni egy kiállításra, ott rászánni az időd és a lelkedet, hogy történhessen veled valami. Sokszor van úgy, hogy amikor már nem állok a kép előtt, hanem hazafelé megyek, akkor áll össze bennem valami. De ehhez kell, hogy elmenjek, és rászánjam az időt. A net előtt az ember végigfut dolgokat, hamar itéletet mond, aztán kattint a következő dologra. Szerintem mindenkinek nagyobb esély egy kiállítás a közeledésre, a kiállítónak és a nézőnek is.
Azt hiszem nem értettél meg. Szóval nincs az a réteg ma Magyarországon amelyik élvezné a fotósok képi világát, és vásárolna is képeket. Következésképpen nem látom jelenleg értelmét a kiállításnak. Sajnos. :( :)
Szerintem nem csak képvásárlás lehet az értelmes cél, amikor képeket néz, vagy csinál az ember. Nekem elég az az élmény, hogy átélhettem valamit, ami valamiért új megvilágításba helyezett dolgokat.
Szerintem a világon sehol nem reális elképzelés az, hogy képeladásból meg lehet majd élni. Szerintem még a nagyon tehetségesek közül is csak kevésnek jön ez be, mert eleve nem minden kép olyan, amivel együtt lehet élni egy nappaliban, de attól még ezek is lehetnek kurvajó képek.
Igen, de az eladott képek mutatják az irányt, amerre fejlődhet, amerre érdemes fejlődnie a fotóművészetnek. Mostanra viszont annyira el szakadt a művészi fotográfia az átlagnézőtől szerintem, hogy sok esetben az alkotók sem értik, érzik egymás képeit (kivéve egy szűk baráti kör), vagyis csak az van, hogy falra kerültél. Acél elvtárs elhunyt, és vele együtt elhunyt az a szemlélet is amely meghatározza mi a művészi teljesítmény. Ma az a művész akit Te, Én, Ő, annak tartunk. Vagyis hiányzik egy hozzáértő réteg aki vásárlásával, véleményével segítené az átlagembert a művészi teljesítmény felismerésében. Következésképpen ma minden szar a falra kerülhet, és senki nem ért semmit.
Ezert jo szerintem egy olyan tarsasagnak a tagjanak lenni, akik legitimek ebbol a szempontbol. Van muveszeti vezetes, van kurator, tehat nem kerulhet azert barmi a falra itt, csak ami az o szuroiknek megfelel. (attol meg nem lesz feltetlenul jo, de legalabb tobb hozzaerto ember dont)
Az ilyen kavehazas, mindegy, hogy hol, barhol, csak valahol kiallitasokkal en sem szimpatizalok. Lehet ott is szerencseje az embernek, de tobbnyire ezeknek nincs atfogo koncepcio, csak ugy kepek a falakon, tobbnyire olyan helyen, ahova az emberek valami mast csinalni mennek elsosorban.
Márti drága, lehet, hogy már én nagyon pesszimista vagyok, de ennek meg az a veszélye mint a fotófeltöltő oldalaknak, vagyis a kölcsönös körbenyalás. Mivel ezen a szaros kis sárgolyón minden érdekből történik, a kurátornak is van valamilyen anyagi eredetű érdeke. Persze, ismét mondom örülök, hogy falra kerülsz valami nemes helyen, és mivel ismerlek kicsinykét, tudom, hogy nem tulajdonítasz neki nagyobb jelentőséget, mint amennyit érdemel.
Szerintem nem. Azokért a képekért nem ad senki sok pénzt. Már eleve nem is az a réteg vásárolja amelyik az igényes dolgokat szereti, s annak a rétegnek nincs sok pénze.
14 megjegyzés:
Megy ez neked!;) Bár kissé túlzás egy fotódra azt mondani, hogy az te vagy, pláne, hogy a nagyja (technika, anyagok) Kínában készült:)
De én leszek a képen! :)
(ami a technikát illeti az se kínai, mert német fényképezőgéppek készült japán filmre, cseh kellékekkel és magyar stábbal:)
De németországi kínaiak készítették. Japán meg már majdnem Kína.:) "Ausztrál, kanadai, egykutya nemde?":D
Lényeg, hogy falon vagy. Vagy mégse?
talgic
Nem az a lényeg, a másokhoz eljutás a lényeg.
A nagy kérdés számomra az, hogy kihez tudnék egy kiállítással eljutni. Szerintem szinte az összes érdeklődő nézi a netes képfeltöltőket. Aki igazán műélvező, az talán gyakorló is egyben, bár az az érzésem időnként, hogy a gyakorlók nagy része nem is műélvező, hanem inkább müdiláttáns. Vagyis Mo-n nincsenek is a szó nemes értelmének megfelelő sznobok akik áldoznának is a képekre. Akadnak viszont, az űrt kitöltő - majd én megmondom emberek - akik talán tudatosan, talán nem, de feltétlenül akarják irányítani a fotográfiát azzal, hogy kijelentik
Ők tudják mi a helyes és mi nem. Jelenleg röviden kifejtve ezért nem látom többnek, csak annyinak, hogy a falon vagy.
De örülök ám annak is.:)
shunhor
Szerintem más élmény neten nézelődni, vagy elmenni egy kiállításra, ott rászánni az időd és a lelkedet, hogy történhessen veled valami.
Sokszor van úgy, hogy amikor már nem állok a kép előtt, hanem hazafelé megyek, akkor áll össze bennem valami.
De ehhez kell, hogy elmenjek, és rászánjam az időt.
A net előtt az ember végigfut dolgokat, hamar itéletet mond, aztán kattint a következő dologra.
Szerintem mindenkinek nagyobb esély egy kiállítás a közeledésre, a kiállítónak és a nézőnek is.
Azt hiszem nem értettél meg. Szóval nincs az a réteg ma Magyarországon amelyik élvezné a fotósok képi világát, és vásárolna is képeket. Következésképpen nem látom jelenleg értelmét a kiállításnak. Sajnos. :(
:)
ardcusn
Szerintem nem csak képvásárlás lehet az értelmes cél, amikor képeket néz, vagy csinál az ember.
Nekem elég az az élmény, hogy átélhettem valamit, ami valamiért új megvilágításba helyezett dolgokat.
Szerintem a világon sehol nem reális elképzelés az, hogy képeladásból meg lehet majd élni. Szerintem még a nagyon tehetségesek közül is csak kevésnek jön ez be, mert eleve nem minden kép olyan, amivel együtt lehet élni egy nappaliban, de attól még ezek is lehetnek kurvajó képek.
Igen, de az eladott képek mutatják az irányt, amerre fejlődhet, amerre érdemes fejlődnie a fotóművészetnek. Mostanra viszont annyira el szakadt a művészi fotográfia az átlagnézőtől szerintem, hogy sok esetben az alkotók sem értik, érzik egymás képeit (kivéve egy szűk baráti kör), vagyis csak az van, hogy falra kerültél. Acél elvtárs elhunyt, és vele együtt elhunyt az a szemlélet is amely meghatározza mi a művészi teljesítmény. Ma az a művész akit Te, Én, Ő, annak tartunk. Vagyis hiányzik egy hozzáértő réteg aki vásárlásával, véleményével segítené az átlagembert a művészi teljesítmény felismerésében. Következésképpen ma minden szar a falra kerülhet, és senki nem ért semmit.
insurse
Ezert jo szerintem egy olyan tarsasagnak a tagjanak lenni, akik legitimek ebbol a szempontbol.
Van muveszeti vezetes, van kurator, tehat nem kerulhet azert barmi a falra itt, csak ami az o szuroiknek megfelel. (attol meg nem lesz feltetlenul jo, de legalabb tobb hozzaerto ember dont)
Az ilyen kavehazas, mindegy, hogy hol, barhol, csak valahol kiallitasokkal en sem szimpatizalok. Lehet ott is szerencseje az embernek, de tobbnyire ezeknek nincs atfogo koncepcio, csak ugy kepek a falakon, tobbnyire olyan helyen, ahova az emberek valami mast csinalni mennek elsosorban.
Márti drága, lehet, hogy már én nagyon pesszimista vagyok, de ennek meg az a veszélye mint a fotófeltöltő oldalaknak, vagyis a kölcsönös körbenyalás. Mivel ezen a szaros kis sárgolyón minden érdekből történik, a kurátornak is van valamilyen anyagi eredetű érdeke. Persze, ismét mondom örülök, hogy falra kerülsz valami nemes helyen, és mivel ismerlek kicsinykét, tudom, hogy nem tulajdonítasz neki nagyobb jelentőséget, mint amennyit érdemel.
safflo
Szerintem nem biztos, hogy jo volna, ha az eladott kepek mutatnanak iranyt, mert szerintem az konnyen a giccs fele hajlitana a muveszetet.
Szerintem nem. Azokért a képekért nem ad senki sok pénzt. Már eleve nem is az a réteg vásárolja amelyik az igényes dolgokat szereti, s annak a rétegnek nincs sok pénze.
talin
Megjegyzés küldése