csütörtök, június 29, 2006

Csütörtök

A délelőttöm nem telt valami rózsásan. Azaz hogy mégis, 5 szál sárga rózsával sétálhattam haza, de úgy értem nem volt sikerélményem. Illetve részben mégis, de nagyon elfáradtam.
Ma, a mindösszesen 4 gyerekből kettő nagyon nyűgösnek bizonyult, alig tudtam őket megvígasztalni.
Az egyik kisfiú az utóbbi időben nem nagyon járt oviba, talán elszokhatott tőle, talán tőlem is. Fene tudja. De olyan kétségbeesett üvöltésbe kezdett miután elment az apukája, hogy szívem szerint csatlakoztam volna hozzá én is. Szerencsére eszembe jutott, hogy nagyon szeret műszaki dolgokat rajzolni, építeni, ezért utolsó reménysugárként bedobtam, hogy készítsünk közösen mozgólépcsőt.
Hála az égnek ezzel sikerült kizökkenteni.
Sajnos a másik nyűgös gyermek esetében hiába próbálkoztam, semelyik ötletem nem vált be, hívni kellett az anyukát. Én egyszerűen csütörtököt mondtam.

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

A gyerekek önálló entitások, szabadok, amíg be nem zárjuk őket szabályokkal körülhatárolt felnőtt tereinkbe. Mi is azok voltunk. És talán egyszer még azok lehetünk majd, utoljára, mikor minden mindegy már.

Borsay Márti írta...

Talán látta az Alföldi-féle Micimackó feldolgozást, amely az öregek otthonában játszódik.
A hozzászólásáról nekem ez jutott eszembe.

Névtelen írta...

Nem láttam, de értem.