kirándulás az Óriás-hegységben

Hétvégén nagy kirándulást csináltunk, megmásztunk két* hegyet is, egy 1235m-est és egy 1602-est. Röviden: nagy hősnek képzelem most magam, a saját lábamon jártam végig az egészet, és egyszer sem fordultam vissza, pedig sokszor gondoltam ám rá.
Ezen a képen a Sněžka hegy teteje látszik, ez Csehország legmagasabb pontja.
Szuper időnk volt, végig sütött a nap, amire egyébként nem számítottam, úgyhogy minden volt nálam csak naptej nem, ezért most mindannyian olyanok vagyunk, mint a csípős csilipaprika. De végülis nem bánom, mert ennyien még nem keresték egyszer sem a tekintetem, mint azóta, úgyhogy most vagy nagyon hülyén nézek ki, vagy nagyon jól, de a lényeg, hogy sikerült valamiféle feltűnést keltenem. Most viszont feltűnően eltűnök egy kicsit, majd később folytatom a prágai szobrokat is, és talán erről a Krkonoséről is mesélek hosszabban, mert vannak érdekes élményeim, csak alkalmam nincsen a mesélésre.
Legyen mindenki jó, és hasonlóan hős, mint én. (vagy ahogy sikerül)

*valójában hármat, de az 1602-esbe beleszámítottam, hogy ahhoz előbb fel kellett menni egy 1400 körülire is, és a hegyeket összekötő gerincen átsétálni.

mi mind

A következő felvillanyozó darab ez a hatalmas plakátszerűség volt Mark Titchner-től. Azonnal mindenféle képterveim születtek a plakáttal a háttérben, valahogy kényszert érzek rá, hogy ezzel a szöveggel egy képen szerepeljek. De így nélkülem is szeretem, mert leginkább egy marhanagy sírkőnek néz ki ebben a beállításban, és ettől még abszurdabb az egész. Ez a Mark Titchner amúgy csupa ilyen plakátféleségeket találgat ki mindenféle jelszavakkal, és úgy tűnik nagyon népszerű, mert azt beszélik, hogy "a Turner díjra javasolták 2006-ban Londonban, ami a legnevesebb elismerés a kortárs művészeknek. Amennyiben decemberem ezt a díjat megszerzi, hivatalosan is a világ legjobb élő művészévé válik."
Hűha!
Ha ránéztek a linkre, akkor láthatjájok, hogy vágyteljesítő ígéretekkel halmozza el az embereket, mint mondjuk a reklámok, csak itt teljesen egyértelmű, hogy teljesíthetetlen dolgokról van szó, de látjátok mégis örülünk neki. Én legalábbis örültem, amikor megláttam.
Aztán az is eszmbe jutott, hogy az utca embereként igazságot szolgáltatok, szerzek egy létrát és letakarom a T betűt a szövegben. Igaz, úgy már nem volna vicces, csak igaz. Az meg nem is olyan szórakoztató.

közhírré tétetik!

Kaptam az előbb egy linket , ahol éppen arról a Samsa koncertről számol be drMáriás, amin mi is ott voltunk. Mi voltunk az a fantasztikusan tomboló közönség!
Az ő beszámolója sokkal jobb, érdemes elolvasni!

II. Rudolf álma

Ezt Darya von Berner álmodta a Vencel térre. (A fénykép kicsit béna lett, azok a sárga ékek nem tartoznak a szoborhoz, hanem csak információs táblák arról, hogy hol találhatók még szobrok a városban.) Szerintem ez is érdekes ötlet, egy elképzelnivaló lovasszobor egy álmodozó uralkodónak. (Akinek amúgy egyáltalán nincs sehol lovassszobra.)

kubai önarckép

A következő kedvencem a kubai Kcho (Alexis Leyva) önarckép című szobra. Nem a látvány, hanem a jelentése miatt. Két szembefordított rozsdás vascsónak. A csónak, mint a szabadság szimbóluma. Kubából. Fájdalmasan szépnek találtam.

Ennek a fickónak most utánanéztem posztolás előtt, nehogy megint valami tévedésbe essek. Mindig csónakokat, evezőket, hajócsavarokat rajzol, épít. Mindig valami tengeri közlekedési eszközzel kapcsolatosat. Ezzel együtt még jobban tetszik.
A szobor mellé ki van írva, hogy a szembefordított csónakok imára emelt kezekre utalnak. Ez is tetszett, de ezt nem vettem észre magamtól. Nekem enélkül is szép.