kedd, március 30, 2010

most mondom


Megpróbáltam ps-ben szerkeszteni egy képet, de nem sikerült, úgyhogy mégis inkább elmesélem.
Az történt, hogy nézegettem a nagy péniszköny internetes reklámoldalát, és felfedeztem az egyik képen gyerekkori szerelmem, Luke Skywalker pucér fotóját.
Sokkolt a kép, aztán azon kezdtem gondolkozni, hogy hogyan lehetséges, hogy a tapadós, jedi balettnadrágban eddig nem tűnt fel nekem ez a méret.
Erre találtam ki a következő megoldást, ami megmagyarázná a titkot:
A képen Leia Organa és Luke áll egymás mellett, egymásra nézve. Leia oldalra fordítja a fejét, így jól láthatjuk a klasszikus leiahajtekercset a füle felett, és ugye mellett áll a Luke, neki pedig elöl dudordik egy ugyanolyan tekercsforma a cicanadrágja közepén, felettük pedig a gondolatbuborékban a következő szöveg:
Mindig is éreztem, hogy a testvérek vagyunk!

Ennyi.

hétfő, március 29, 2010

mindjárt mondom


A hétvége belső kalandjaihoz tartozik, hogy a nagy péniszkönyv megdöbbentő képein gondolkozva megjelent előttem egy egykockás képregény, amin azóta is nevetnem kell, ha eszembe jut. Mindjárt elmesélem!


hétfő, március 15, 2010

ami tetszett

Az egyik egy videóinstalláció volt, a következőképpen nézett ki:
Egy szobát látunk, a szoba falára egy téli erdei sétát ábrázoló film van vetítve, időnként feltűnik a filmben egy kisgyerek. A szobában egy férfi mászkál, néha kortyol egy bögréből, és közben, mint egy nagyon mély, személyes élményt, lassan, minden szót megrágva elmeséli, hogy az erdőben találkozott egy kisfiúval, akitől megkérdezte, hogy mit szeretne elérni felnőtt korára. Erre a kisfiú azt felelte, hogy az összes nyelven szeretne beszélni. A férfi megkérdezte, hogy most hány nyelven beszél, amire a kisfiú azt válaszolta, az összesen.


A másik pedig a materializálás című installáció volt, itt egy üres térbe lehetett belépni, ahol az egyetlen tárgy a plafon közepéről lógó fekete gömb volt. Csillárnak vélhette volna az ember, de nem az volt, hanem egy mikrofon felnagyított modellje, és hangszóróként működött. Az elhangzó szöveg egy műlakotást mesélt el.
Hanggal, szöveggel, világította meg a tárgyát. - így fordítottam le magamnak, és ezt nagyon szellemesnek tartva, beleszerettem.

szombat, március 13, 2010

the deal 2


- Mit terveztek délutánra?
- Hát, én kiállításra szertnék menni, a Szívem meg nem. Most várjuk, hogy elmúljon az én kedvem is, aztán kitalálunk valami közös programot.

péntek, március 12, 2010

kecskebűvölők


Ez nagyon jó film, ne higgyetek a pontozóknak!


tragikomédia


Megy be az alkotó a kiállítóhelyre, meglepetésszerűen rajtaütni a látogatókon, vagy ki tudja minek, de megy befelé. Ahogy odaér, látja, hogy ajeto fazonok nagy, fehér lemezeket cipelnek, és kis állványokba csúsztatva paravánokat hoznak létre belőlük. Ezeket a paravánokat a falak elé tolva a teremmel párhuzamos, de kisebb termet hoznak létre, és mit ad Isten, a kettő között épp az alkotó kiállítása a differencia. Az alkotónak eszébe jut Esterházy: "A világban, bármely rettentő pillanatában, mindig van humor, csak nem mindig találtatik ember hozzá" - és már megint egyetért vele.

olvasók találkozása


- Heló! A te könyvedben mi újság van?
...

szerda, március 10, 2010

az egyén, mint nyerő kombináció

....Na, ez meg a szimulákrum-dologról jutott eszembe. Azt kell hozzá elgondolni, hogy az őseinkkel is ilyen látszólagos azonossági viszonyban vagyunk, pont azokat a lehetőségeket hordozzuk, mint ők, viszont egyikkel sem vagyunk azonosak. Én úgy képzelem el, hogy az összes ősünk összes tulajdonsága, mint egy lottósorsjegy számjegyei sorakoznak, amiből minden születéssel kijön egy kombináció. Gondolhatod, hogy a többi szám mennyire szeretne végre sorrakerülni! - Lehet, hogy ez kényszeríti az embert, hogy folyton a szaporodásra kelljen gondolnia?- Áh, hagyjuk ezt most. Az a lényeg, ha mindenki úgy gondolna végre magára, mint egy nyertes kombinációra, akkor tán kevesebb volna a depressziós.