Röviden csak annyit, hogy azóta is ezzel a Gütschowval foglalkozom, minden nap másik gondolattal kelek fel.

A mai nap mondjuk kivétel, mert ma egy meseíró művészről álmodtam, aki amikor éppen nem mesét ír, akkor összművészeti estélyeket szervez, amelyeken ő leginkább húszéves lányok szoros gyűrűjében látható. Ezt szemlélve eszembe jutott, hogy milyen érdekes, hogy egy meseíróban ennyire erős a szexualitás, de erről eszembe jutott, hogy talán a meséiben is, csak eddig nem vettem észre, ezért elő is vettem a könyvét, és elolvastam belőle egy mesét, ami arról szólt, hogy egy várkastélyban fiatal férfiak csoportja éldegél amolyan subaszerű kabátban, és éppen párválasztási ceremóniára készülnek: bolyhos birkanyájban kell párra lelniük.

A párra találtak párosával kilépnek a toronyszoba ablakain, és úgy látszik mindenki célhoz ért, csak egy legény busongása hallatszik, aki igaziból fiúbirkára várt, de a nagy bunda alatt tévedésből leányt választott.

Szóval a mai reggel kivétel, de amúgy ilyenek jutottak eszembe:

- talán absztrakt ideák szubsztanciáját próbálta megragadni

- talán valamiféle szimulákrum ábrázolás ez, eredet nélküli másolat értelmezésben

- talán olyasmi áll a háttérben, mint amire Man Ray is gondolt: "azt fényképezem le, amit nem akarok megfesteni, vagyis azokat a dolgokat, amelyek már léteznek"

- vagy talán mégsem, ő azokat a dolgokat fényképezi le, amit szívesen megfestett, vagy megépített volna, de már léteznek

De akárhogy is, azt még mindig nem tudom, hogy nézőként mit lehet ezzel kezdeni.

Beate Gütschow kiállítás, Drezda - szubjektív beszámoló

Egy ritka számítógépes alkatrész beszerzése miatt hétvégén Drezdába látogattam. Ha már ott voltam, megnéztem a "Kunsthalle im Lipsiusbau, Brühlsche Terrasse" aktuális kiállítását: Beate Gütschow place(ments) című fotótárlatát.

A kiállításon látható képek nem váltottak ki belőlem érzelmeket. Ezzel a kijelentéssel okafogyottá is válhatna a beszámoló, ha nem jut eszembe közben a Fotoposton korábban megjelent Üres hőbörgés... című cikk, és az alatta elindult beszélgetés.

Beate Gütschow 1970-es születésű német fotóművész.

A drezdai kiállításon háromféle megközelítésben láthatjuk a képi ideákhoz fűződő viszonyok vizsgálatát:

1. LS (landscape) sorozatjelzéssel romantikus tájképeken keresztül,

2. S (Stadt) jelzéssel városképeken keresztül,

3. I (Interiors) jelzéssel beltéri kompozíciókon keresztül.

Az LS csoportban a kiállításhoz mellékelt leírás szerint Nicolas Poussin és Claude Lorrain romantikus tájképeit próbálta valós helyszínek felhasználásával rekonstruálni. Rengeteg képet készített, és ezekből számítógépes manipulációval állította össze a festményekre és a valóságra egyaránt hasonlító, de egyikkel sem azonos képsorozatát. Létrejött a romantikus idea új illúziója.

Kellemesek a képek, viszont kellemetlen a gondolat, hogy ideák illúziójában gyönyörködjön a néző. Mintha a giccs határterületére tévedtünk volna.

LS #7

LS #14

LS # 18

A következő, S-sel (Stadt) jelölt sorozatában a tájképek romantikusságát 1960-as, 70-es évekbeli építészeti fotók imitációja váltja fel. Itt is a kornak, és a témához kapcsolódó ábrázolási szokásoknak megfelelő beállításokkal, kompozíciókkal dolgozik. Az elkészült képeken a tájképes megoldáshoz hasonlóan, a valóságban is létező képelemek láthatók, a valóságban nem létező összeállításban.

Az illúzió tökéletes: monumentális méretben installált fekete-fehér képeken, precízen szerkesztett karakteres épületformák dominálnak. A nézőben fel sem merül, hogy ezek nem valós épületfotók. Árad a képekből egyfajta sivárság, de nem éreztem apokaliptikus víziónak a látványt, mert nagyon erős a formák esztétikája, így számomra ez volt a hangsúlyosabb hatás, nem az elhagyatottság, vagy a néptelenség.

S #31

S #32

S #33

A legfrissebb, I (Interior) jelű sorozatában a termékfotók világát idézi. Itt színes és céltalan tárgykomopozíciókat láthatunk precízen világított terekben. Ezek is manipulált képek, a képelemek mesterségesen, utólag kerültek egymás mellé. Az installálást lightboxokkal oldotta meg, ezzel is fokozva talán a kültéri reklámképek hangulatvilágát. A kompozíciókon persze semmilyen konkrét megvásárolandó tárgy, vagy reklámszöveg nem tűnik fel, csak a vasárlása buzdító fotókról ismert sterilitás idézete tökéletes.

Az, hogy az egész kiállításon talán leginkább a tartalom nélküli formával való játékról van szó, az a "reklámképes" sorozat alapján mertül fel bennem.

I #6

I #1

Összefoglalva:

A képek, mint az elején is említettem, érzelmi hatást nem váltottak ki belőlem, a tárlatot rekord idő alatt végigsétáltam. Mégis azt kell mondjam, izgalmas dologról van itt szó, mert azt a felismerést kényszerítette ki belőlem, hogy a vizuális észlelésünk jó része feltételes reflex alapú. Lényegében olyanok vagyunk, mint a Pavlov kutyája, ha feltűnnek bizonyos bevett leképezési szabályok, a megszokott ingerek mögött kontroll nélkül a megszokott tartalmakat sejtjük. Én úgy tekintem Gütschow képeit, mint demonstrációt a formák üressége ellen, üres formák felmutatásával, és mint ilyen, tetszik.

Egyrészt azért jutott eszembe erről a korábbi fotopostos írás, mert talán a digitálissal szembeni berzenkedés is valami ilyesmi reflex következménye, másrészt pedig Gütschow képeit jó példának találom a digitális manipuláció művészi kifejezőeszközként való felhasználására.

Végül pedig még Magritte híres képe is eszembe jutott:

Ez nem pipa.

http://www.beateguetschow.net/

http://www.skd-dresden.de/en/ausstellungen/aktuell/Beate_Guetschow_placements.html

http://www.artnet.com/Artists/ArtistHomePage.aspx?artist_id=104400&page_tab=Artworks_for_sale

Hibi no neiro (Sour)

Ezért én nagyon lelkesedem, lelkesedjen más is, aki tud!

tragikomikum - szituációs gyakorlat

Menjünk vendégségbe.

Éjjel legyünk rosszul: jöjjön ránk a hányás és a hasmenés felváltva.

Vegyük észre, hogy elromlott a vízöblítés.

Jöjjünk ki a vécéből és ebből a helyzetből valahogy.

Gáborka a konyhai sarokpadon üldögélt, majd egyszer csak azt mondta:

-Ezenetúl nevezzen engem mindenki Krisztiánnak!

-Gyerünk Krisztián! Oké, menjünk! - mondta mind Krisztián, majd leugrott a padról és beviharzott a szobába.

kauzalitás

Mióta úgy néz ki, hogy egy önálló kiállításon elkerülhetetlenül szembekerülök majd az emberek véleményével, édesanyám a rossz könyveket is lelkiismeretesen végigolvassa; az egész világ nevében készül a jó néző szerepre.

rókametamor

A gore-texék is Pelevint olvasnak.

morfózis

Az én Márton napi libám Zsombor napi kacsa képében öltött testet.

hogyisne

Tegnap Angelina Jolie és Brad Pitt voltak a szállóvendégeim. Amikor bementem betakarni őket és jó éjt kívánni, akkor Angelina megkérdezte, hogy van-e 22 váltás ágyneműm.

Mindjárt megsejtettem, hogy egy egész hónap munkanapjait itt szándékozik eléjszakázni, minden nap másik ágyneműben.

Hogyisne kisanyám! Már csak az hiányzik.

Önző és beképzelt vagyok. Ez nyilván már messziről látszik, ezért ha valaki odáig jut, hogy tőlem mer segítséget kérni, akkor biztosan nagy bajban lehet, úgyhogy ilyenkor nem szoktam nemet mondani.

állatmintakert

Egy kiselefánt születését néztem, és arra gondoltam, hogy egy állatkertben születő és felnövő elefánton keresztül mit is lehetne megtudni az elefántságról, amikor szegény elefántnak sincs esélye, hogy igazán megtudjon róla valamit, úgyhogy az egész rendszer értelmetlen.

Ha állatkertet csinálnék, én állatmintakertnek nevezném, és csupa élethű állatszobor volna benne, mellette pedig vetítőterem, ahol meg lehetne nézni, hogy természetes élőhelyén hogyan viselkedik az az állat.

Többet lehetne megtudni, és közben semmilyen lény sem korcsosulna.