péntek, december 31, 2010

Újévi köszöntő

Adjon Isten minden szépet,
Irigyeknek békességet,
Adjon Isten minden jót,
Hazug szájba igaz szót.
Hontalannak menedéket,
Éhezőknek eleséget,
Szegényeknek nyereséget.
Istenhitet a pogánynak,
Fegyvereknek nyugalmat,
Szelíd szónak hatalmat.
Betegeknek egészséget,
Fuldoklóknak reménységet,
Vitorlának jó szelet,
Napfényből is eleget.
Nyíló ajtót vaskapukra,
Vándoroknak fogadót -
Isten adjon minden jót!

csütörtök, december 30, 2010

Óriási ház.
Három generáció él itt, minden szoba más színű, mindenütt baldachin.
A narancs szalonban ülünk. (Ők kis nappalinak hívják, de igazából ez egy narancs szalon.
A kanapé narancs színű és a bársony baldachin függönyök is.)
Ha kinézünk, a faluvégi focipályára látunk rá. Isteni lehet ez, amikor meccs van.
De most nincs.
Most tél van, most befelé figyelünk.
Bent vitrines szekrény.
A vitrines szekrény legimpozánsabb polcát egy fél méter magas és fél méter széles porcelán jegesmedve foglalja el.
Elképesztő, lenyűgöző, abszurd.
Látják, hogy nézem, elmesélik hát, hogy a középső generáció férfitagja szerezte a medvét, még udvarló korában. Akkoriban nem nagyon lehetett semmit sem kapni, porcelánt pláne nem, de ha mégis, akkor csak pult alól. Annyira szerelmes volt, annyira imponálni akart apám anyámnak, hogy megszerezte a lehető legnagyobb porcelánt, ami a kapcsolatain keresztül elérhető volt.
Ez a medve lett az.

Szerintem én is hozzámentem volna.


szerda, december 29, 2010

egalité

Szeretem a Wilbur Smith-t, megbízható író. Az értelmező kéziszótár A-K és L-Zs köteteivel a Monszun és a Mágus című műve stabil négyest alkot, bátran rájuk lehet helyezni egy dohányzóasztalt és így ebédlőasztal magasságba emelve megvacsorázni róla.
Egyszerre emeljük!
1
2
3
Jó étvágyat!

empátia

Fekszem.
A falon villámhárító dobol.
Talán valami ritmusra...
de nem, csak ahogy fújja a szél:
dib
dib-dib
dib-dob
dob
dob
dib-dib-dib
dib

dob

Fekszem.
A szívem követi:
dib
dib-dib
dib-dob
dob
dob
dib-dib-dib
dib

dob

Holnap felkelek, és keresek valami kötöttebb ritmust.
Csak addig el ne álljon a szél.

péntek, december 24, 2010

karácsonyra és szilveszterre

Hátha nem ismeri még mindenki:

"Karácsonyra (jó tanács az idősebbektől):

Kő-kavics-homok

Egy filozófia professzor úgy kezdte az előadását, hogy fogott egy konzerves üveget, és feltöltötte kb. 5 cm átmérőjű kövekkel. Rákérdezett, hogy ugye tele van az üveg.

Igen - volt a válasz.
Ezután elővett egy dobozt, tele apró kaviccsal, és elkezdte a kavicsokat beleszórni az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van.
A professzor ezután elővett egy dobozt homokkal, és azt kezdte betölteni az üvegbe. Természetesen a homok minden kis rést kitöltött.

„És most – mondta a professzor – vegyék észre, hogy ez az önök élete!

A kövek az igazán fontos dolgok – a családod, a partnered, az egészséged, a barátaid, a hobbid – ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna.

A kavicsok azok a dolgok, amelyek még számítanak, mint a munkád, a házad, az autód.

A homok – az az összes többi. Az apróságok. Ha a homokot töltöd be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek.

Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely arra, ami igazán fontos számodra. Fordíts figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetők a boldogságod szempontjából! Játssz a gyermekeddel! Törődj a pároddal! Szakíts időt a barátaidra, kikapcsolódásra, a hobbidra! Gyakran látogasd a rokonaidat! Menj el orvosi ellenőrzésre!

Mindig lesz időd bevásárolni, rendet rakni, takarítani, dolgozni. Először a kövekre figyelj – azokra, amik igazán számítanak! Állítsd fel a helyes sorrendet! A többi csak homok."

Szilveszterre (folytatás a fiataloktól):

Később azonban az egyik hallgató fogta az üveget, amelyről a professzor és a többiek megállapították, hogy tele van, és beleöntött egy üveg sört. Természetesen a sör kitöltötte a homokszemcsék közti hézagokat, így az üveg tényleg tele lett.

Tanulság:

Nem számít, mennyire van tele az életed, egy sör mindig belefér!"


vasárnap, december 19, 2010

Karácsonyi programként színházlátogatást terveztünk a családdal. A színház is támogatta, hogy jó hangulatban közelebb kerülhessünk egymáshoz: hárman egy székre kaptunk jegyet.
A darab és a hangulat mindannyiunk szerint jó volt.

mitől lennénk boldogok (beszélgetés birspálinka mellől)


-Én azt várom magamtól, hogy egy idegen nyelvet teljes magabiztossággal beszéljek és játszani tudjak valamilyen hangszeren.
- Hangszeren én is mindig szerettem volna játszani. Talán gitár, vagy zongora hangja tudna igazán boldoggá tenni.
-És tervezel ezért lépni valamit?
-Á, nekem már nincs türelmem egy zenetanárhoz.

hétfő, december 06, 2010

kunszt

láttam egy pornóklippet, mesélhetném, melyben egy fiatal, szőke nő betol egy faszekér dildót, tényleg faszekér, egész kicsi, mintha játék volna, egy kis fakerekű faszekér, szóval betolja, először csak a szobába, aztán...., na nem egyszerre, hanem egymás után, rendben, hamarosan ott tartana a látvány, ha mesélhetnék ilyet, hogy olyan tágas már az ánusza, hogy amikor széthúzza a piroslakkos ujjaival, kivillannak a rózsaszín bélbolyhai, és nekem arra kellene gondolnom, hogy mi lenne, ha kifordítaná magát a lyukon keresztül, és akkor innen már egy szobrot képzeljünk el, egy kifordított, szorosgumis zoknihoz hasonló, de kívülről látványosan bélbolyhos formát, a tetején egy ráncos lyukkal, a lyukból piroskörmös kéz kapaszkodna kifelé, és ha belenéznék, egy szőke nő nézne vissza ránk ki tudja milyen arckifejezéssel.