2009. február
szerda, február 25, 2009
kedd, február 24, 2009
újság
Képzeljétek, jelentkeztem a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójába, és benne vagyok abban a 25 főben, akit szombatra beszélgetésre hívtak a 120 jelentkező közül!
Most abban reménykedek, hogy valamilyen álcázással csak sikerül elérnem, hogy ne tűnjek túl öregnek egy fiatal fotóstúdióba:)
nő, kiskutyatetoválással a vállán
Keményen lágy? Durván szelíd? Hogyan kell ezt érteni?
Talán megengedné, hogy lefényképezzem, ha meg merném szólítani.
a google vicce
Amikor már elég sokáig így állt, akkor beírtam, hogy Loading... de az nem a megfejtés volt, hanem tényleg csak egy loading.
vasárnap, február 22, 2009
limuzin
Mégis, a legnevetségesebb jármű a limuzin. Most gondold el, egy busznyi hosszúság személyautó magasággal, ahol a rendelkezésre álló nagy, luxustérben csak görnyedten lehet közlekedni. Ülsz a puccos, bőrhuzatú fotelben, és bármi, amit megkívánsz, az elérhető, csak görnyedten érte kell tántorogni.
De végülis az is lehet, hogy a limuzinok törpepincérekkel vannak felszerelve...
séta
...
A régi olyan punnyadt családapa dizájn, az új Toyota Avensis fényévekkel jobban néz ki. Meg arra is ráébredtem, hogy a Mazda összhatásában mennyire giccsbe hajló. Annyira tetszeni akar, hogy az már szinte visszataszító.
A Mercédesz? Hát azt nem biztos, hogy jól ítélem meg, de azt olyan öregurasnak érzem valahogy, olyan haszontalanul elegáns, mint egy sétapálca.
szerda, február 18, 2009
kedd, február 17, 2009
rejtély
Pénzárosnő a pénztárban, előtte futószalag, szemben folyton másik vevő, jobbra cigarettás ketrec, emellett kicsi polc.
Kicsi polcon plüsskutya és kindervitéz, mindkettő a pénztárosnőrenézőre állítva.
Hát hiába, mindenkinek alapszügséglete, hogy megteremtse a maga köznöségét! -gondoltam egy hete.
Ma pedig látom, hogy a vitéz háttal áll a nőnek, és a kutya felé néz.
Micsoda dráma! - fürkészem a péntárosnőt, de egyetlen kódolvasással sem árulja el magát.
feher.jpg)
hétfő, február 16, 2009
a világ száz csodája (epizód, melyben a királylány napkeleti bölccsé változik)
Mi tojásként a fészekbe tojódunk.
Kikelünk, csipogunk gilisztáért, hernyóért.
A mamamadár szállít.
Jön a héja, nagyon félünk, összebújunk.
Elmegy.
Csipogunk, tátogunk hernyóért, gilisztáért.
A mamamadár szállít.
A fészek szélére állunk, úgy tojunk a levegőbe.
Csipogunk, tátogunk hernyóért, gilisztáért.
Jön a héja, reszketünk, hát összebújunk.
Egyszer csak feláll a királylány a fészekben, és azt mondja: Figyelj, nem lehetne az, hogy jóbarátságban legyünk ezzel a héjával?
Dehogynem, mondtam, és meghívtuk gilisztalevesre.
péntek, február 13, 2009
a zsíros hajú lány
A középső ajtóval szemközti ülésre ültem, elővettem az Ulickajám, hogy a félórás úton hasznosan szórakozva töltsem az időt. Éppen elhelyeztem Sigmund freundot a könyv hátsó részében, hogy lapozgatás közben ne zavarjon, amikor a következő megállóba érkeztünk, és a hátsó ajtón felszállt a zsíros hajú lány. A másik oldalra ült, a két üléssel előttem lévő sorba. Halványrózsaszín volt a haja színe, ami zsíros csimbókokban lapult a fejére. Magas, vékony lány volt, olyan szórakozott-féle, aki féllábbal még az ágyban van, miközben már a villamoson ül.
Érdekesenek tűnt, könyvvel az ölemben inkább őt kezdtem figyelni.
Leült, aztán a táskájában rendezgette a dolgait, egyik rekeszből átpakolt a másikba, majd elővett egy nagyfogú műanyagfésűt, s gereblyézni kezdte a csimbókokat. Ettől a haja mégjobban a fejére lapult, a fésű pedig lassan megtelt rózsaszín hajcsomóval.
Milyen undorító! - ezt gondoltam, aztán pedig azon gondolkoztam, hogy miért is olyan undorító és félelmetes a hajcsomó látványa. Nem csak másé, a saját is. Mert mi is ez? Váratlan szembesülés azzal, hogy valami, ami az előbb még elvenen hozzánktartozó volt, az hirtelen látványosan halottá, eldobnivaló szemétté változhat. Félelmetes egy részünket halottnak látni. Élveoszlás. Azt hiszem ez az ok.
A lány közben a hajcsomót kiszedte a fésűből, és a padló fölött szélnek eresztette.
Micsoda förtelem jöhet még?!
Tovább kotorászott.
Elővett egy guriga nélküli vécépapírtekercset, és az ölébe hajolva fújni kezdte ebbe az orrát.
Elhatároztam, ha végül ezt is a padlóra dobja, akkor mostmár szóváteszem: Mekkora bunkóság ez! De nem dobta. Visszagyűrte egy hozzátartozó rekeszbe, majd kibontotta komótosan a cipőjét, nyelvet igazított, aztán befűzte.
Már a belvárosban jártunk, amikor a középső ajtón felszállt egy idősödő pár. Az én oldalamra álltak, néhány székkel előrébb. Mivel nem fölém álltak, és mivel jól ültem, úgy döntöttem, hogy nem is olyan öregek még. Nagyjából ezzel a gondolatommal egyidőben fejezte be a zsíroshajú a cipőigazítást. Felnézett, meglátta az idős pár hátulját, rögtön felállt, megszólította nőt: Nem tetszik leülni?
Én ültem tovább, és visszhangzott bennem: Mekkora bunkóság! Mekkora bunkóság!
szerda, február 11, 2009
kedd, február 10, 2009
szombat, február 07, 2009
barátnők
-Hm, nem tudom. Én világéletemben lány voltam. És te?
szerda, február 04, 2009
kivárásos esemény felülnézetből
Egyszer csak felbukkannak svájcisapkát szállító cipőorraid, és részemről az öröm.
a világ száz csodája (következő epizód)
Mentünk, mendegéltünk, egyszer csak észrevettük, hogy valaki hiányzik.
Hátranéztünk, hát ott állt a királylány fancsali képpel a járda közepén.
Kétségbeesve rákiáltottunk: Úristen, királylány! Nehogy megmondd, hogy mit ettél!
szánkó (verzió a zsebvesztőre)
Kesztyű híján zsebbe bújni
meleg,
de nem túl okos dolog ám!
Zsebbe bújva jön egy csúszka
s felreped a kicsi szánk.
meleg,
de nem túl okos dolog ám!
Zsebbe bújva jön egy csúszka
s felreped a kicsi szánk.
zsebvesztő
Hideg ellen védekezni
két pár zsebbel nem nehéz.
csak aztán legyen, aki visszavarrja
az orrot,
a zsebet,
satöbbi.
két pár zsebbel nem nehéz.
csak aztán legyen, aki visszavarrja
az orrot,
a zsebet,
satöbbi.
hétfő, február 02, 2009
vasárnap, február 01, 2009
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)