kedvenc szavak

Ürítésház
(ez ma keletkezett félreolvasással)

részlet

Nem mondom el az egész történetet, csak annyit, hogy a tegnap éjjeli egy északi városban játszódott, ahová Jim hívott el engem. Itt csupa fiatallal találkoztunk, akik még egyetemre jártak, mint később kiderült, állva mesélős komédia szakra. De ez most nem lényeg.
Egyik nap sétáltunk ebben az északi városban, és éppen egy tüntetésbe futottunk, ahol a felháborodott helyi lakosok tiltakoztak az elviselhetetlen szegfűillat ellen, amit a közeli szegfűtermesztő üzem árasztott magából.
Az agresszívebbje fogta a ridiküljét, és heves csapkodások közepette letörte vagy 20, eladásra szépen előkészített, tömött szegfűcsokor virágfejeit.
Micsoda egy barbár népség!- tiltakoztam a tiltakozók ellen.

álom papírkivitelben

(vö)

analógia

erdők

almafa

asztalbontás

almák

Visszamentem:

reformtárgyalások

...továbbá szeretném, ha ezentúl felváltva ülnénk a dugónál!

melegparadicsom

Kékvízű medencék felülnézetből. Ezt látom. Leginkább hatalmas, gömbölyített oldalú, felül nyitott, mély tartályfélék ezek. Bennük, a víz fölé részben benyúló vékony tálca, teleszórva aranyszínű homokkal. Formásseggű férfiak tempóznak a tartályokban, nyit és zár, és tár és zár, és nyit, vagy lustán heverésznek a homoktálcákon. Mindenki izmos, békés és szép.

- Jól aludtál, Kicsim?
- Igen. Azt hiszem melegparadicsomot álmodtam, Szívem.

nyúlon innen- és a nyúlnál

(Volna a nyúlon túlról is, de azt már nem mutatom meg.)
Illusztrációnak a Csaba képeit használtam.

mai feladat

Rendbe kell hoznom a nagymama frizuráját, és valami megoldást kell találnom, mert Piroska anyjának nagyon hiányzik az egyik szeme.

feltöltődés

Ebben a bejegyzésben hamarosan arról lesz szó, hogy miképpen zajlott a rokonismerkedés, melynek során felváltva élményeket és sajtos-gulyásos zsömlefalatokat cseréltünk, végül pedig mindannyian alaposan feltöltődve váltunk el egymástól.

Az Ökörben kezdődött az egész.
Miután tisztáztuk, hogy melyik asztalnál van aznap rokonfelvétel, leültem. A fiúk akkor már javában benne voltak a barna csík húzásában, én a család vonalkódját egy világos vonással egészítettem ki.
Utána egy kis Málta, egy kis sajt, majd újabb három vonás. Ekkor tovább már nem bírt várni, Tom Waits következett, akivel kapcsolatban a lelkendezések után ismertettem liberális, ámde őszinte álláspontomat, miszerint lehetséges, hogy a Tom Waits jó, de hogy nem nagyon lehet elviselni, az biztos. (és most, ezt bizonyítandó, keresni próbáltam ide idegesítő számokat tőle, de beismerem, hogy vagy tizet meghallgattam, de egyiket sem találtam elég idegesítőnek)
Nem nagyon értették, hogy hogyan mondhatok ilyet. Szerintem ha előtte nem tisztázzuk a rokoni szálakat, akkor biztosan el is ültettek volna másik asztalhoz, de így csak a görögországi tömegközlekedés izgalmas témájára váltottunk, amivel kapcsolatban megállapítást nyert, hogy talán olcsó és praktikus, de egy bizonyos kor fölött már nem szívesen várakozik az ember bizonytalan félórákat a tűző napon.
Na, én így vagyok a Tom Waitsszel!- jegyeztem meg, ezzel próbálva megvilágítani álláspontom lényegét, és úgy tűnt, hogy így már érhetőbb lett, mert egy kis nevetést sikerült kicsikarni.

Innen az Akasztott kávé nevű helyre mentünk, ahol újabb három sörrel tágítottuk tovább a megbeszélhető témák körét, így jött szóba kedvenc Esterházym, a szerintem komplett és komplex művészetével, ahol szerintem a keményfedél színe és a szöveg szedésmódja is a mű aktív része, és hogy emiatt EP nem is egyszerűen író, hanem művész, aki szövegtartalmű műalkotásokat hoz létre. Ezt nem sikerült mind elmondanom, de ide akartam kilyukadni, csak folyton közbejött valaki más is, akiket ismernem illett volna, és akiket én próbáltam is megjegyezni, de sörfelhajtóerők erősebben működtek bennem. (ti. minden sörbe mártott test, az eszéből annyit veszt, amennyi az általa beszorított sör súlya, vagy valami ilyesmi)
(Utólag kérnék is egy listát az ismernivalókról, köszi.)
Eztán a Víziló következett, amiről hiába állítottam, hogy egy szimpla kocsma az is, muszáj volt bemenni, ígyhát ott is ittunk legalább három sört, és elgyönyörködtünk egy tizenévesforma fiún, aki a saját méreteit meghazudtoló méretű hússzeletet aprított akkurátusan a tányérján, és kis mustártócsába forgatás után, maradéktalanul mind eltűntette szájában. Aztán észrevették ők is a nagymellű pincérnőt, mivel eddig háttal ültek neki. Onnantól pedig nekem. (jó-jó, ez nem így volt)
Innen a Tigrist vettük célba, ahova sétálva tettük meg az utat, ami nem is volt baj, mert szürreális élményben volt részünk két, hatalamas, piros nyúl és egy misztikusan működő mozgássérült vécé formájában. Itt hangzott el az a megfejtés, hogy a mozgássérült vécéken pszichés okból van zár, hogy bent az alany megzavarhatatlan biztonságban érezhesse magát, de valójában ezt kintről bármikor ki lehet nyitni tekintettel arra az esetre, ha olyan fordulatot venne a bent zajló cselekmény, ami feltétlen külső beavakozást igényelne. Látod, mondta egyikünk, miközben a másikra sorozatosan rányitottuk az ajtót, és közben felváltva mondogattuk, neki: Zárja már magára, ha olyan dolga van bent! és egymásnak pedig csodálkozva: Nézdmár, itt tényleg csak pszichés zár van!
Aztán innen kikeveredtünk valahogy, és a Légiósok hídján átsétálva, mostmár tényleg a Tigris felé vettük az irányt.
Itt már olyan hat óra felé járt az idő, és olyan asztalhoz sikerült csak leülnünk, ami héttől foglalt volt, úgyhogy ebbe a sovány órácskába próbáltunk belepréselni minél tobb fogyasztást, úgyhogy mindjárt sört, gulyást és nem is tudom, talán valami sajtot rendeltünk, amiből én szaftos falatokat kaptam, mert az igazi vacsorámmal meg akartam várni Zsoltit, akivel ugye mindig egyeztetni szoktuk, hogy ki, mit eszik, szóval Zsoltit, aki alig várta, hogy munkája végeztével fényeskedvű társaságunkhoz csatlakozhasson.
Aztán megérkezett, és pont itt, nálam egy kisebb (esetleg nagyobb) filmszakadás következett, mert nem emlékszem pontosan, mi hogyan történt, de rémlik, hogy egy gyors hadművelet keretében (most! siessünk! mások meglátják, odaülnek! gyerünk!) elfoglaltunk egy nyolcig szabad asztal három üres székét, és, meglepő fordulat, ittunk ott is egy sört. Gondolom, mert erre már nem nagyon emlékszem.
Volt még egy kis Medve, utána Deminka látogatás, de itt én már csak a széken jelenlétem megőrzésére koncetráltam.
Részemről rekorddal zárult az este, hat sört még sosem ittam, pláne nem vadiúj rokonnal.
Szép volt, fiúk!

(Frantisek Dostal képeit használtam illusztrációnak)

tengerész, a szívem tengerész

(Ez valami régi sláger pontatlan refrénrészlete.)

vajon hány szaros légyláb érintésének elszenvedése okozhat egészségkárosodást?

Ezen elmélkedtem a múltkor letolt gatyával, aztán a tengerbe vetettem magam.

parám

Én nagyon szorongósan félős vagyok. És mindig meglepődök, hogy még annál is jobban, mint eddig gondoltam, és ilyenkor ezen jól el is szórakozom, mert úgy tűnik egyre egyszerűbb dolgok hoznak felkészülési kényszerhelyzetbe.
Például, említettem ezt a hazautazást.
Nem csak itt, máshol is.
Erre említették nekem, hogy ha hazemegyek, szerepelnem kéne egy filmben.
Mondom rögtön, hogy én ehhez nem értek, tehetségem sincsen.
Mondják nem baj, csak át kell sétálni a színen.
Jó, mondom, és talán gondolom is.
Tegnap viszont azon kaptam magam, hogy ezt az átmenést tervezem. Miképp fogok átmenni a kamera előtt, hogy az jó legyen.
Mert felidéztem számos esetet, amikor nyilvánvalóan nem jól mentek át emberek, és rádöbbentem, hogy tulajdonképpen milyen nehéz is ez a menés dolog, hogy természetes és spontánnak tűnő is legyen egyben, és semmiképpen ne látsszon, hogy felkérésre történik az egész.

Arra jutottam, hogy én majd szólok, hogy messzebbről jönnék, távolabbról indulnék, hogy addigra belemelegedhessek a járásba, elfeledkezhessek az egészről, mire a kamera látószögébe érek.
Nekem a jól járáshoz távolság kell. - magyaráznám nekik, ők pedig néznének valahogy.
Vajon milyen messzire kéne elmennem?

6. házassági évforduló

- Te mit eszel?
- És te?
- Én még nem tudom, ezért kérdeztelek.
- Én egy tiramisut és egykávét fogok kérni.
- Jó, én meg egy zöldségekkel töltött tortillat és kávét.
- Rendeset enni menjünk máshová, ahol tudjuk, hogy jól főznek.
- De itt már ettünk máskor is, és jó volt.
- De nem ezt beszéltük meg. Most hogy fog ez kinézni?
- Hogy? Te eszed a tiramisut, én meg a tortillát.
- Ez hülyén fog kinézni. Ha azt mondod, hogy rendeset akarsz enni, akkor nem ide jövünk, vagy én is rendeset választok, nem süteményt. Most ha te eszel rendeset, én meg sütit, akkor én két óra múlva ennék valami rendeset, te meg már nem leszel éhes.
- Jól van, akkor együnk most sütit, és majd a mozi után valami rendeset.
- Oké.
- Te mit eszel?
- Én egy tiramisut.
- Ha én egy túrótortát kérek, akkor ehetek a tiramisudból?
- Nézd, én azért kérek tiramisut, mert én azt akarok enni. Egy egészet. Ha te is azt szeretnél, akkor kérj te is egy tiramisut.
- Jó, én csak arra gondoltam, hogy egy egyféle nagy sütit megenni unalmas. Ha kétfélét kérnénk, akkor időközben beleehetnénk egymáséba, és ezzel az ízcserével boldogan meg tudnánk enni mindkettőt.

- Mit hozhatok?
- Egy tiramisut és egy kávét kérnék, tejjel.
- Nekem ugyanezt legyenszíves!

az utolsó akkord

Mos`már bekeményítünk.
Teljes gázzal ráfekszünk a témára.
Legközelebb egy ilyennel megyünk haza, mer`ha nem, busszal.

utórezgés

- Szerintem ez a kávé túl híg.
- Ja. Nekem sem ízlik. És ennek a Tiramisunak sincs karaktere. Bárcsak telezabáltam volna magam a Cafe Jubileeben ezzel, hogy egy életre megundorodjak! Akkor most nem volna folyton ez a kívánós-csalódós vacakolás.

fényes lakodalom

Ez nem az én történetem, de nagyon szeretem, egy barátommal esett meg.
A húga török fiúba szeretett bele, és amikor esküvőre került a sor, a kiterjedt rokonság miatt két szertartást is rendeztek, egyet itt, és egyet Törökországban.
A vőlegény Törökország keleti csücskéből származott, egészen a grúz határ mellől, így hát oda mentek mulatni. Nagyon barátságosak ott az emberek, rögtön a szívükbe fogadják az embert. - mesélte a barátom.
A hely, ahonnan a vőlegény származik, egy kisebb, szolgáltatásokkal hiányosan ellátott település, ezért, hogy a pompáról mégse kelljen lemondani, valahonnan hivattak egy fodrászt, aki a szertartás előtt az egész násznép rendelkezésére állt.
Szépen ültek is be sorra a vendégek, a fodrász pedig lelkiismeretesen igyekezett mindekinek valami extrát, ünnepélyeset és tartósat készíteni. A menyasszony haját is megigazította, aztán úgy belakkozta, hogy akár bunkfencezni is tudott volna zavartalanul, de ettől még nagyon jól sikerült a frizura.
Aztán a vőlegény következett. Ő nagy kihívást jelentett, lévén nagyon rövid haja, ahol pedig nem, ott erősen kopaszodik. Nézegette is a fodrász egy darabig, aztán elővett a táskájából egy tégelyt, és annak a csillogó, kék tartalmát a fejére masszírozta.
Hiába nem tetszett, ez is tartós volt, hipp-hopp lemosni sem lehetett.
Így aztán előre garantáltan és megmásíthatatlanul a vőlegény lett az est kéken csillogó-villogó fénypontja.

további érvek Málta mellett

A Szent John katedrális kívülről:
belülről:

Engem Málta váratlanul megihletett. Ez úgy jelentkezett, hogy fagyizás közben egyszer csak azt mondtam:

Garden of Eden: Apples and Nipples!

Mivel ezt nagyon találó észrevételnek találtam, azon kezdtem gondolkozni, hogy hogyan lehetne ezt ábrázolni.
Na, ehhez kellett bemennem a Szent John katedrálisba, ahol, itt az utolsó képen látható, ismétlődő faldomborminták alapján arra jutottam, hogy ilyen mélyzöld alapon, aranyszínű, stilizált mell és almafigurákkal szabályosan kirakott felületet nevezném Édenkertnek. Ez lehetne igazi díszítő dombormű egy énféle templom falfelületen, és lehetne textilminta is, mindenféle felhasználási célokra.

köv. intermezzó

Váróterem, kb 12 párral.
Belép egy nyúlszájjal nem túl sikeresen operált idősebb nővér, aki ettől nehezen érthetően beszélve "kéri a következőt", majd egy kis helyiségbe kíséri őket, ahol elkéri a TB kártyákiat, és elmeséli a teendőket.
Ő is tudja, hogy nehezen érthetően beszél, ezért amikor legközelebb benyit a váróterembe, csak meglóbálja a kezében a Pan Opatrny feliratú átlátszó tégelyt, és hangosan azt mondja: Pan Opatrny! (És Pan Opatrny kiválik a tömegből, és megy a tégelyével a párnázott ajtajú szoba felé.)

(Már mondtam valahol, hogy milyen viccesek a cseh vezetéknevek, itt például azt jelenti, hogy Óvatos Úr. Most képzeljük el az egészet ezzel a tudással együtt.)

további érvek Málta mellett

Szóval, szerintem elsősorban a lovagok miatt.

Másodsorban például a piramisoknál is régebben épült megalit templomok maradványai miatt.
Az Anyaistennő kultuszhoz kapocsolódó templomok ezek, kerek nőket ábrázoló szobrokkal.
Szerintem érdekes a templomok alakja is,

először azt mondtuk rá, hogy repülőgép, de aztán úgy véltük, hogy az alaprajz is egy stilizált kerek női forma: egy fej, két kerek far, kér kerek mell, és a lába között a bejárat.

Ebből arra a leleplező felismerésre jutottunk, hogy a kétfedeles repülőgép tervezője valószínűleg titokban hódolt az anyaistennő kultusznak. Erről pedig eszünkbe jutott, hogy tényleg, milyen érdekes, hogy idegen nyelvekben minden közlekedési eszköz nőnemű. És soroltuk: a hajó, a repülő, az autó, a szekér.
A ló nem mindig.

Amikor ilyen jól kiszórakoztuk magunkat, akkor besétáltunk a lábai közé, és mivel arról nem volt leírás, hogy hogyan zajlottak itt a szertartások, mi egyszerűen megálltunk a mellei között, és kértünk tőle egy kisfiút meg egy kislányt.

idézetek a főnök naplójából

"július 14. hétfő

Reggel a liftben összefutottam Lukással. Érdeklődtem nála, hogy mentek a dolgok, amíg nem voltam itt.
Azt mondta egész jól, csak egy közepesen nagy probléma merült fel időközben.
Miről van szó? - érdeklődtem.
Az új matematikussal van gond.
A fiúk panaszkodnak, hogy nem tudnak dolgozni, mert akkora melle van, hogy muszáj folyton azt bámulniuk.

1. Át kell rendeznem az irodát."

intermezzó

Kaptam az iwiwen egy reklámlevelet, ami a következőképpen hangzik: "Látogass el egy fiktív világba ahol valóra válthatod babjaid segítségével az álmaidat"
És erről eszembe jutott, hogy lehet, hogy az a gond, hogy eddig babokkal még sosem próbálkoztam.

miért éppen Málta a logisztikus álma

A keresztes lovagok után kutatva jöttünk ide.

Rodoszon nyaraltunk az egyik évben, és ott nagyon megtetszett nekünk a rodoszi erőd, a Nagymesterek Palotájával. Az tudható, hogy a lovagok Jeruzsálemből először Rodoszra, onnan a törökök elől pedig Máltára menekültek. Azt reméltük, hogy itt is hasonló lovagkori emlékekre, építményekre fogunk bukkanni. És így is lett.
Azért egész más, mint Rodosz, és a lovagok is megsejtették ezt, amikor kiszálltak Máltán, és rögtön úgy gondolták, hogy itt csak átmenetileg fognak tartózkodni, és majd visszatérnek Rodoszra. De erre már nem volt alkalmuk, ígyhát igyekeztek Máltát szerethetővé varázsolni.
Máltával az a gond, hogy természetes vízforrás nélküli hely, ennek megfelelő bőségű termőterületekkel és állat-növényvilággal. Lényegében elég reménytelen vidék, kemény hely. Nem olyan, amibe elsőre bele lehet szeretni.
Amúgy Szent Pál is úgy került ide, hogy hajótörést szenvedett Málta északkeleti partjainál, és ha már így alakult, akkor gyorsan hittérítéshez látott, ami elég jól sikerült neki, mert a sziget lakossága ma is látványosan katolikus.
Kedvenc erre utaló jeleim az öreg Bedford és Leyland típusú angol buszok

egyedi műszerfaloltárai voltak, na meg a festett, mobil szentszobrok, melykenek a díszes, márványutánzatú talapzatai állandóan ott álltak a főutcákon, nagyobb ünnepekkor pedig kiszálították a rájuk való szenteket. (gondoltam, hogy jó kis logisztikai feladat lehet a szentek logikus tárolásának, platóra helyezésének és kiszállításának a megszervezése, ebben örömmel részt is vennénk, és lelkesen érvelnék, hogy mennyi benzin lenne megspórolható, ha ezentúl Szent Pált megelőzné a báránykás szűz kereszttel.)

kalandok

A hely, amit választottunk : http://www.blueskytravel.cz/?menu=30&item=36

Nem kértünk semmi extrát, még tengerre néző szobát sem, mert mászkálni terveztünk, nem a teraszon ücsörögni. Ezért aztán kellemesen meglepődtünk, amikor a recepciós közölte, hogy 343-as szoba, tengerre néző kilátás.
Izgatottan szálltunk be a liftbe, és utaztunk fel a 3. emeletre.
Széles folyosóra érkeztünk, ahol jobbra-balra kis táblák hirdették, hogy merre találhatók a szobák. Nekünk balra kellett indulni, mentünk is lelkesen balra. Itt egy egyenes szakasz következett, aztán újabb tábla egy keskenyebb, lejtős folyosó felé, hogy megint balra, aztán két lépés után jobbra, aztán három lépés után megint balra, aztán megint jobbra, és megint balra. Itt már csak egy ajtónyi szélességű volt a folyosó és a jókedvünk is, de azért nem adtuk ám fel. A folyosó végén volt egy ajtó, és rá merőlegesen jobbra- balra is egy-egy. A 343-as a balra nyíló ajtó volt, hát oda dugtuk be kártyakulcsunk. A kanyargás folytatódott, még két lépésnyi előszoba jobbra, aztán kiszélesedett a folyosó egy nem négyzet, de azért négyszög alakú szobában.
És lám, az ablak tényleg a tengerre nézett! Gyorsan ki is néztünk rajta, hogy visszanyerjük az irányérzékünket. Akkor vettük észre, hogy mi már egy másik házban vagyunk.
Tehát, mi a Chalet hotel ajtaján jártunk be, végülis ott is laktunk, csak egy másik házban. Gondolom ezt nehéz lett volna előre értelmesen elmagyarázni, ezért figyelmességből nem is fárasztottak vele minket. (a piros nyíllal jelölt ablakhoz tartozott a szobánk)

És erről eszembe jutott a Fort Rinella nevű erőd belépőjegy árlistája, ami a következőképpen nézett ki:
Felnőtt: 8 Euro
Gyerek: 7 Euro
Ebben benne van a 100 tonnás ágyú megtekintése.
Ha színjátszással egybekötött megtekintést szeretnénk, akkor az ugyanannyiba kerül, mint a fenti ár, + 5 Euro.

Ebből arra következtettünk, hogy valószínűleg az ugyanannyit, meg az ugyanazt Máltán speciálisan értelmezik.

SZÜNET

Ó
IÓ
CIÓ
ÁCIÓ
KÁCIÓ
AKÁCIÓ
VAKÁCIÓ

(az ábra az, de nem a piramisokhoz megyünk,
hanem Máltára. Majd elmesélem, ha elég vicces volt.
Mindenesetre tegnap lencsét vacsoráztunk, ma pedig sajtszószós tésztát.)

Sziasztok!

rejtély

Megfejtési kísérleteket várok.
1. biztosan kifelé nyílik!

tanulmányi kirándulás

Éjjel egy másik nap délelőttjébe utazva felkerestük Einstein lakóhelyét. Pontosabban ott sétáltunk el az ablaka alatt, így, ha már ott voltunk, belestünk a szobájába. Kis kockákra osztott üvegtáblás ablaka volt, olyan angol-amerikai módra felfelé tolva nyitható típusú.

Belestem és elképedtem, mert a szoba összesen 160 cm széles és hosszú volt, semmi más nem volt benne, csak alul egy matrac, és a falat két oldalt burkoló falapok mögött egy-egy szekrény.
Einstein ennyire alacsony lett volna? (És kutattam az emlékeimben, hogy hátha, de mintha sehol nem említenék, hogy konkrétan mekkora tudósnak kell elképzelni.) Hát hogy férhetett el egy ilyen ágyon?
Összegömbölyödve aludt. -jegyezte meg egy hozzáértőbb.
A-ha! Akkor mostmár értem, hogy miért töltötte minden szabadiejét a szomszédos fodrászatban, ahol el is neveztek róla egy frizurát.