szombat, május 31, 2008

elixír

Vannak dolgok, amiket nehéz megtenni.
De nem csak arról van szó, hogy megtenni nehéz, hanem a félelem, hogy amint odaadjuk a tégelyt és elfordulunk, a ráncosszájú, aszott, nővérruhás nő felhörpinti az egészet.


csütörtök, május 29, 2008

az udvarias és a felesége

- Ne haragudj Kicsim, én ebből most nem tudok többet enni. Olyan takarmányjellegűnek érzem. (grillezett padlizsán és cukkini nem megpirulva)
-Semmi baj. Te ne haragudj, hogy ilyen szart főztem.
-Nem tesz semmit Kicsim, volt már ilyen máskor is.

intermezzo spárgaanalízis-ügyben

Annyira akartam tudni, hogy estére ezt ettem, és aztán nagyon vártam a reggelt.
Reggel viszont csak akkor jutott eszembe, hogy miért is akartam annyira felkelni, amikor már késő volt bizonyos dolgokat szétválasztani, ezért aztán részemről a spárga egyelőre: lehet, hogy titkos kert, de az biztos, hogy a potttyantós budi tövében.


szerda, május 28, 2008

miért nem szeretek ottaludni máshol

Ha már volt arról szó, hogy ilyen-olyan miért nem lettem, és a szexizmusról is, eszembe jutott, hogy passzol ide a sorba annak a története, hogy miért lettem olyan, aki nem szeret ott aludni olyan helyen, ahol nem csukható rám egy ajtó, és nem garantált, hogy a párom alszik mellettem.
Egyszer azt álmodtam, hogy a földgolyó vagyok, de szabad pályán mozgok, és akadály nélkül gurulok, amerre tetszik. A gurulás közben utamba akadó dolgokat pedig magamba olvasztom (mint a kisgömböc:). Ez nagyon kellemes álom volt, olyan szabad és határtalan. Aztán a párom hasán ülve ébredtem, és fogalmam sem volt, hogyan kerültem oda, de innentől kezdve nem mertem elaludni más mellett, mert ki tudja mit tudok még elképzelni, de az biztos, hogy akármit is, nem mindenre lenne elfogadható magyarázat, hogy bocs, csak azt álmodtam, hogy..


kedd, május 27, 2008

szexizmus

Azt terveztük, hogy a hétvégén megnézünk egy lyukkamera installációt, amit a város egyik terén állítottak fel.
És meg is néztük.

Egy sátort képzeljetek el, ahol három hokedli, egy vászon és egy lyuk (illetve válthatóan kettő, egy kicsi meg egy nagyobbacska ) volt a felszereltség.
Beültünk a hokedlikre, és vártuk, hogy a szemünk megszokja a sötétet, és a vásznon sejthető maszatok képpé áljanak össze.
És össze is álltak.

Akármilyen izgalmas volt beülni egy kamerába, ez 20 percnél hosszabb időre nem foglalta le a figyelmünk, ez viszont kevésnek tűnt az elképzelt élményekhez képest, úgyhogy visszafelé menet beugrottunk a szexizmus kiállításra, amiről nem tudtunk semmit, csak láttuk kiírva a címét, és úgy gondoltuk ebből nagy baj nem, viszont valami vidámság azért csak-csak lehet.
És úgy is lett:

első videó
egy fehér tányér részletét látjuk
távolodik kicsit a kamera
egy koporsó alakú, lapos, vörös dolog van a fehér tányéron
távolodik kicsit a kamera
egy kontyos, szőke nő ül a tányér előtt, kezében pálcikák, azzal csipegeti a koporsó formájú nyers, vörös húst, és a falatokat a szájába teszi, és megrágja és lenyeli
a művelet megismétlődik kb ötször
távolodik kicsit a kamera
látjuk, hogy a fehér tányér egy négykézláb álló pucér ember hátára van téve, a négykézláb álló ember (aki amúgy férfi) fején egy fekete, egészfejes perverzsapka (nem tudom mi ennek a becsületes neve, de így biztosan érthető)
a nő felcsippenti az utolsó falat nyers húst a tányérről, bekapja, megrágja, lenyeli, és a pálcikákat elegánsan a négykézláb álló férfi fenekébe dugja
se szó, se beszéd, se rezzenés se semmi
kész


második videó
egy üres, berendezések nélküli szoba részletét látjuk, háttérben a falon egy radiátor és egy ablak
az előtérben egy pucér, gyöngécske fiatalembert látunk, amint egy tangabugyiféleségben jár körbe, a tangabugyiján elől egy hatalmas vaspénisz, ami egészen felér a nyakáig
csak úgy bírja kezelni a hatalmas péniszét, hogy magához öleli, és közben szenvedő arccal, izzadva és kicsit nyögve jár körbe és körbe és körbe a sivár szobában, a videó tejetén futó számlaló szerint már három óra tizenhat perce.
Néztünk öt percig, aztán megfejtettük, hogy itt arról van szó, hogy a nagyfaszátok.
elégedetten kuncogtunk ki a fülkéből, mert ezek a videók ilyen kukkolófülkékben voltak vetítve.

harmadik videó
Egy hetvenkörüli bácsi és egy hatvan körüli néni ülnek egy konyhaasztalnál, két csésze kávé felett, és beszélgetnek erről-arról, a fiatalkoruk élményeiről, amikor például együtt sátoroztak, miegymás.
Ezt úgy hosszasan teszik, mondhatni normálisan. Nem is sejteni, hogy tart valamerre a történet, amikor a bácsi egyszercsak felveti, hogy zuhanyozhatnának együtt. A néni azt mondja jó, csak előbb megissza kávéját. Megissza, aztán látunk egy fürdőszobát, ahová egyszerre érkeznek, megállapítják, hogy milyen kellemes a hőmérséklet, a bácsi vetkőzni kezd, kigombolja az ingét. Ahogy leveszi, az ingzsebéből kigurulnak a gyógyszerei, ő tehetetlenül nézi őket a padlón, a néni lehajol és felszedi mind, visszateszi a zsebébe, szépen felakasztja a fogasra, aztán folytatják tovább a vetkőzködést, komótosan.
Majd bemásznak a kádba, és miközben a néző azon izgul, hogy úristen, el ne csússzanak, a bácsinak már áll is a fütyije.
Aztán kimásznak és szeretkeznek az ágyon, amiben az égvilágon semmi különös nincsen, és mégis olyan, mintha valami természetelleneset látnánk, amibe közbe kéne avatkozni, nehogy valami bajuk essen.

Érdekes élmény volt. A többi film mind valamilyen perverziófélét ábrázol egyébként, és ez pedig nagyon nem, és mégis lehetett annak nézni.
Szerintem ez az élmény tette helyre a kiállítást.

negyedik videó
Szélesvásznú felületen dús, füves rétet látunk, alul egy kis patak csordogál, idillikus a látvány.
A hosszú fűben meztelen nők fekszenek mozdulatlanul. Ki oldalt, ki hanyatt, ki összegömbölyödve. Jól néznek ki a rózsaszín testek a zöld fűben, ez is olyan furcsán paradicsomi hangulat.
Aztán jön egy férfi, felöltözve, aki mindegzik nővel csinál valamit. Az egyikre ráfekszik ruhástul, így vannak egy két pillanatig, aztán továbbáll, a következő mögé fekszik le, és csak átkarolja, a hamradiknak megsimogatja az arcát, ilyesmik.
A nők semmire sem reagálnak sehogy. Nem tűnnek halottnak, csak nem reagálnak.
Ez látványnak szép film volt, de nem tudtam nekem is tetszően megfejteni.

fotók
Egyetlen fotós volt, egy nő. Ő a saját szexualitásáról meg félelméről mesélt képekben. Amit mondott az érdekes volt, de ahogy mondta, az nem tetszett. Volt egy olyan képhalmaza (sok kis kép egymás mellett mondjuk montázsszerűen) egy helyen felirattal ellátva, ahol az első képen egy nekünk háttal fekvő nagydarab férfit látunk a paplan alatt, a többin pedig szexjeleneteket teljesen közelről, (úgy értem, csak punci meg fütyi van a képen) és olyasmi felirat van hozzá, hogy" Légyszíves Szívem ébredj fel! Amint elaludtál, rámugrott ez a férfi és mindjárt szétszakít a farkával"
Egy másik képen pedig az ő fiatal teste egy hozzá hasonlító, de öreg nő fejével. (talán az anyja?) Ilyesmi.


hétfő, május 26, 2008

közkívánatra

Figyelmeztetés!
Ebben a bejegyzésben a hétköznapi nyugalom megzavarására alkalmas eseményekről lesz szó, csak az olvassa el, aki igennel szavazott.

A körbefingós nap reggelét a fürdőkádban ülve kezdtem, kezemben egy kézi, szőreltávolításra kifejlesztett nyeles szerkezettel, amit az egyszerűség kedvéért, na meg a neve miatt is, nevezzünk simán borotvának.
Fogom ezt a borotvát, és automatikusan húzogatom fel-fel a lábamon, amikor az egyik rutinszerű mozdulatot enyhe döcögés zavarja meg. Semmiség, máskor is előfordult már, hogy megvágtam magam, vagy újraborotváltam egy előzőnapi sebtetőt.
De azért szemügyre vettem a seb helyét, és akkor látom, hogy fekete antennaszerűség maradt a helyén.
Talán valami mutáns szőrszál!- csillan fel bennem a perverz remény, mert az ilyesmit mindig lelkesen vizsgálgatom, de ahogy közelebb hajolok, felrémlik az előzőnapi erdei sétánk képe, ahol a fűbegázolva kerestem egy rövidebb utat, és bevillan a mulasztás: nem tartottunk este kullancsellenőrzést! Ebből mindjárt következett a lehetőség, a mutáns szőrszálnak tűnők lehetnek egy frissen lemészárolt kullancs maradék részei, úgy mint bentragadt fej és két kilógó lábszár, és ettől a gondolattól elfog a borzadás, és a felháborodás egyszerre, mert micsoda dolog, hogy velem ilyen történhetett. Egyrészt az, hogy belémmászik észrevétlenül egy ilyen visszataszító állat, másrészt pedig az, hogy én a lehető legelővigyázatlanabb módon öltem meg, ha fertőzött kullancs volt, akkor most meg fogok halni, és milyen kár volna éppen egy ilyen kis vacak miatt, mikor én valami nemes célból történő halára tartogatom magam, vagy mondjuk a végelgyengülésre.
Ezekkel a gondolatokkal a kád szélére ugrottam, és a felháborodásomat lassan leküzdve, a könnyeimet pedig visszatartva elhatároztam, hogy végére járok ennek a lábügynek.
Fogtam a szemöldökcsipeszt, és megragadtam a kilógó szálakat, meghúztam és a mosdó szélére hajítottam, majd összeszedve minden bátorságomat közelebbről is szemügyre vettem, és sajnos nem mondhattam jó hangosan mást:
Szívem, gyere, segíts, lemészároltam egy kullancsot!

Nagyon megrázott ez az eset, ezért a trauma enyhítése érdekében felidéztem korábbi kullancsélményeinket, melyek megnyugtaó példaként szolgáltak, hiszen mindegyiket túléltem valahogy.

Kábé egy éve történt, akkor is kirándulni voltunk előző nap, hogy a reggeli lustálkodás során egyszer csak megszólalt a Szívem: valami van a hasadon, Pipi!
Természetesen az is egy kullancs volt.
Pánikba estünk rögtön, ahogy ilyenkor szokás, és miközben terveket kezdtünk szőni a szakszerű eltávolítás mikéntjeiről, gyorsan átvizsgáltuk egymást alaposan. Az eredmény az lett, hogy én is találtam a Szívemen egy kullancsot, méghozzá a fenekén.
Ez már kicsit vígasztalóbb volt, mindjárt más, ha nekem is fontos megoldandó küldetésem van, nem csak egy műtésre váró alany vagyok, és máris megnéztem az interneten, hogy mi ilyenkor a teendő. Ajánlották olajba, és alkoholba fullasztani, valamelyik irányba tekerve kihúzni, és azt is ajánlották, hogy a forduljunk sebészhez.
Ez darabig könyököltem a Szívem pucér feneke fölött, farkasszemet nézve a kullancs megduzzadt potrohával, majd inamba szállt a bátorság, és azt javasoltam: legjobb, hogyha sebészetre megyünk ezzel, nem akarom elrontani, nem vállalom a felelősséget.
Azt mondta, nyugodjak meg, előbb ő megműt engem, aztán majd meglátjuk, hogy az ő, kicsit nagyobb fenékkullanccsával mi legyen.
Rendben. Én hősiesen feküdtem hanyatt, és tűrtem, amit kellett, abban a tudatban, hogy még fontos feladat vár rám, nem adhatom át magam a kétségbeesésnek.
Az én kullancsom hosszas alkoholos áztatás után ki lett csippentve. Megkönnyebbültem.
Akkor a Szívem ismét hasrafordult és én fertőtlenítettem a csipeszt, aztán a kullancsra helyeztem a kis tisztaalkohols üvegcsét, és azt gondoltam, hogy na most szívd meg magad, szaros kis kullancs! Ebbe a pózba és gondolatvilágba merevdeve könyököltem egy fél percig.
Aztán elővettem a csipeszt, és a duzzadt kullancspotrohot kicsit megemeltem, hogy a fejéhez minél közelebb fogva tudjam ügyesen kicsippenteni.
Addig-addig emeltem, míg a potroha egyszer csak elvált, és...a csipeszen maradt.
Se fej, se lábak, se kullancs.
Valójában egy lenmag volt, amibe a vacsoránál ült bele, és egyszerűen a fenekére ragadt.


vasárnap, május 25, 2008

intermezzo - lesz még majd halál, csak most gyorsan egy kis spárga

-Szivecském, úgy ennék valamikor spárgát!
-Hogyhogy? Eddig még sosem akartál spárgát enni.
-Igen, de most olvastam egy regényben, hogy a párolt spárgától titkos kert szagút lehet pislilni, és úgy szeretném kipróbálni!


miért nem lettem kegyetlen

Szóval, voltak ezek a hangyakísérletek, amiknek elég sok szorgos jószág esett áldozatul, és amiktől én egyre rosszabbul aludtam, mert azt képzeltem, hogy a megmaradt hangyák majd összefognak egyszer ellenem, és a sok lúd disznót győz elve alapján egy napon megjelennek mindannyian, és viszonzásul halálra gyalogolnak engem, vagy segítség nélkül is bemasíroznak bizonyos testnyílásokon.
Az ettől való félelmemben elhatároztam:
1. nem ölök több hangyát, vagy
2. ha mégis, akkor az összes szemtanút el kell pusztítanom.
Így aztán, folyamatos topogások közepette megértettem, hogy valójában milyen fárasztó és végnélküli izommunka diktátornak lenni, és inkább valami kényelmesebb foglalkozás után néztem.


gyerekkísérletek

Egy másik nap témája az volt, hogy vajon be tudnak-e jutni a hangyák az emberi szervezetbe, és ha igen, milyen érzés lehet az.
Óvodai kutatócsoportunk úgy döntött, hogy kísérleti úton fogunk információt gyűjteni erről, ezért felkértük a Svorc Petit, a csoport legnagyobb és legegyügyűbb tagját, hogy legyenszíves hasrafeküdni a hatalmas fűzfa alatti padon, letolt gatyával, mi pedig a kísérlet kedvéért megpróbálunk hangyákat juttatni a fenekébe.

Sajnos nem sikerült megtudni semmit, mert a hangyák nem bírták jól a gyűrődést, vagy a begyűjtő ujjai, vagy a farpofák közé szorulva, de rendszeresen dolguk végezetlen kilapultak.

a hangyák nem hisznek a felsőbb hatalmakban

Kiskoromban elgondolkoztam a hangyák lázas rohanását felülről figyelve azon, hogy nem ostobaság-e részükről ez a nagy sietség, amikor itt állok felettük én, aki bármikor végetvethetek az egésznek egyetlen toppantással, és, vajon ha tudnák ezt, nem mennének-e inkább rögtön kólacseppbe halni.
Kísérletképpen néha ide-oda toppantottam, gyerekcipőnyire megszakítva hangyaútvonalakat, hátha csak arról van szó, hogy nem is sejtik a létezésem, de a pillanatnyi tétovaságot leszámítva, lényegében nem történt semmi. Akkor megharagudtam rájuk, hogy tapasztalás útján sem hisznek a felsőbb hatalmakban, és felvilágosító jelleggel eltapostam még jónéhányukat.


péntek, május 23, 2008

az udvarló és a felesége II

Liftben.
- Hm, hogy milyen furcsa öregasszonyszag van itt!
- ...
Közelebb hajol.
- Nem te vagy az, Kicsim!


helókirályfi

Helókirályfi az én művem.
(nem akart vele senki játszani, úgyhogy hazahoztam:)

péntek, május 16, 2008

a költészet napja az óvodában

Elővettük a xilofonokat, és akkor azt mondta: Játsszuk el a karácsonyt!
Most nincs épp szezonja, de nem baj- gondoltam, és azt mondtam: Játsszuk!
El is kezdtem, hogy Kiskará....erre beleszól, hogy nem-nem, ne így!
Én játszom a Jézuskát, te legyél a hóesés!


csütörtök, május 15, 2008

szürreális nap az óvodában

Éppen annál a résznél tartottunk, hogy " kinn a parton a teknősbéka lassan mászik, majd meghal", amikor az ajtón váratlanul bedugta a fejét Esterházy Péter. Mondtam neki, hogy Jónapot, mert más nemigen jutott az eszembe.


haranglány

Hihetetlen élmény volt.
Álltam a hosszú, fehér vászonruhámban a napon, majd elindultam a díszeskorlátú kőlépcsőn lefelé, a park felé, ahol kis, kerek presszóasztaloknál mértéktelenül dohányzó emberek ültek, elmélyülten beszélgetve.
A lépcső aljára értem, amikor feltámadt a szél, és a szoknyám alá kapva hatalmas haranggá változtatta azt, majd én magam is felemelkedtem, és átrepültem a dohányzóasztalok fölött.
Egész jól éreztem magam, aztán lentről valaki megszólalt: Tényleg szőrös!


hétfő, május 12, 2008

hétvégi stadtrundfahrt

Alkalmi, autósoknak szóló egyfingás és kifingás ajánlatok után, végre személyesen is leszólított minket a Kék Csoda hídon egy kalapos-órás férfi, és felajánlotta, hogy két perc várakozás után, nyitott tetejű autóbuszon, jutányos áron körbefiinghatjuk az egész városközpontot. Nagylelkű és szimpatikus ajánlatnak tűnt, de természetesen udvariasan nemet mondtunk angolul, hiszen minek is fizetnénk bármiért, ami ingyen is -bár gyalog, de akkor is- lazán megvalósítható?


szerda, május 07, 2008

összefoglaló

utószinkron szolgáltatás

Egy újfajta temetési szertartást is álmodtam. Ennek az volt a lényege, hogy a testet mumifikálták valahogy úgy, hogy kiürítették, majd kitömték a bőrt valami nem romló anyaggal, és egyetlen szervet (nem tudom mi volt az, talán máj?) átadtak a család részére díszcsomagolásban, a testet pedig egy speciális ágyon helyezték el. Azért speciális ez az ágy, mert egy nagyon érzékeny vízágyféléről van szó, ami például a hangrezgés keltette hullámokat továbbította a mumifikált testbe, és ezzel megrezgtette a halott száját és egyéb arcizmait.
Ennek az volt a jelentősége, hogy a hozzátartozó odaülhetett az ágyra, és mondhatott egy csomó olyan dolgot, amit ő szeretett volna utoljára hallani a másik szájából, és miközben beszélt, olyan volt, mintha az illető hozzá beszélne.
Ez egy jólmenő szolgáltatás volt, és én nagyon jó ötletnek tartottam, mert el tudtam képzelni, hogy egy ilyen utolsó önbecsapásra mekkora lehet az igény.

nővéremék

szereplők: Katica, Andris, Robi

kedd, május 06, 2008

az élő ház

Ma éjjel az történt, hogy a tóparton élő, barátságos bengáli tigrisekkel való találkozás után, egy érdekes házban találtam magam. A ház eleinte tágasnak tűnt, de aztán egyre több ajtó, meredek feljáró, lejáró és egyre szűkebb folyosók követték egymást. Az egyik ajtó be volt zárva, de az ajtóban volt a kulcs. Kíváncsiságból kinyitottam, beléptem, aztán persze beszorultam a falak közé.
Szerencsére nemsokára felbukkant a kicsit bosszús tulajdonos, és miközben kihúzott a szobából, elmondta, hogy ezt a házat a feleségével építették, és eleinte nekik is különös volt ez, de már megszokták, hogy mindig hozzánő a házhoz valami. A burjánzás egyes részeit megszerették, ezeket otthonosan berendezték, másokat pedig így, lezárva tartanak. Ezek többnyire nyomasztóak, vagy balesetveszélyesek.
Azért, ha kíváncsi vagyok, a kellemes részeken örömmel körbevezet.- mosolyogta.

hétfő, május 05, 2008

szorító I.

Már írják a diákok! - mondja a rádió.






khny, hmm, khm ahny, hny....prrr





(Itt lehet Márknak szorítani.)

vasárnap, május 04, 2008

filozófus a réten



Egy Estiskolás értékelés átértelmezése.

szöveg: Szőke András
mindenegyéb: Trencsényi Zsolti és Borsay Márti

szőrreális II

Tájkép

szőrreális

Erről az egészről eszembe jutott, hogy én elindítok egy szőrreális mozgalmat.
Korai képem a(z akkor még nem sejtett) témában:
Szélrózsa

megifgyelés a (szerintem) hibaista axiómával kapcsolatban




A hibaizmus valójában...



leginkább egy elöltöltős mosógépre hasonlít!




axiómák a hibaizmussal kapcsolatban (szerintem) I. magyarázó ábrával


A (szerintem) hibaista alapvetés ábrázolása egyszerű Venn-diagram segítségével.

axiómák a hibaizmussal kapcsolatban (szerintem) I




Márpedig a szürreális nem a valóságon túl van.





péntek, május 02, 2008

bejegyzés arról, hogy miképpen ihletődtem és világosodtam meg Dűnenézés közben

ihletődés rész:
Elképzeltem, hogy állok a Billában a konzervpolc előtt, amikor a mellettem lévő fűszeres állvány felől földrehulló tasakzajok hullámoznak felém. Odanézek. Akkor látok egy sárga billapólós alkalmazottat megilletődve állva, egy kiszakadt fenekű kartondobozzal a kezében. Aztán rögtön feltűnik a dagadt, sokgyűrűs és karpereces, szintén billapólós főnök, aki terpeszbeáll és azt mondja nagyon kemény fejjel: Tégy rendet a fűszerbolygón, vagy a hátralévő életedet egy fájdalomerősítőben fogod tölteni!
Aztán a szabadjára engedett feszültségtől kölcsönösen elszellentik maguk.
Én elsétálok melletük, és megkérdezem: Elnézést, ez melyik sajt volt?

megvilágosodás rész:
A film lényegében arról szól, hogy az Arrakis nevű bolygón található az a fűszer, amely a mozdulatlanul utazás üzemanyaga, ami ilyen több bolygóban gondolkozó történetvezetésnél nagyon hasznos lehet, így aztán aki felügyeli a fűszerkitermelést, azé a hatalom.
Mit is akartam mondani?
Ja igen, a filmben a Paul Muad-dib rájön, hogy a bolygón lévő fűszert a kitermelést veszélyessé tevő hatalmas férgek termelik, így megérti, hogy aki irányítani tudja a férgeket, azé a fűszer és az egész bolygórendszer feletti uralom. Minderre fokozatosan jön rá, például többször kétholdas bolygóról álmodik, és néha bevillan, hogy a féreg a fűszer forrása, így férget kéne tán megszelidítenie.
Na, az én felismerésem a fürdőkádből ered, amikoris megtaláltam a két holdat, és arra gondoltam, hogy a féreg helyett mondjunk inkább kukacot, és...
(nahát, milyen érdekes, úgy is igaz a történet)

vastag betű: ez lehetne egy külön vers, vagy esetleg ének

szállóige

úgy döntöttem, ez az lesz:

969

01:49:04,700 --> 01:49:08,500
Tégy rendet a fűszerbolygón,
és indítsd be újra a fűszertermelést,

970
01:49:08,500 --> 01:49:11,600
vagy a hátralevő életedet egy
fájdalomerősítőben fogod tölteni.

(részlet a Dűne című filmből)

csütörtök, május 01, 2008

egyhelybenutazás

Most nem azért, de mióta elliptikus tornagépünk van(tegnap óta) , egész szürreálissá és szájenszfiksönössé vált az életünk. Álltam egyhelyben, és megtettem vagy 12 kilométert. Ennek a fantasztikusságát felismerve pedig arra gondoltam, hogy basszus, ezt tisztára olyan, mint a Dűnében:

5
00:01:10,900 --> 00:01:14,600
Ezen idõk legnagyobb becsben tartott anyaga
univerzum-szerte...

6
00:01:14,600 --> 00:01:17,300
a fûszer. A melanzs.

7
00:01:17,400 --> 00:01:21,000
A fûszer meghosszabítja az életet.

8
00:01:21,100 --> 00:01:25,400
A fûszer
kiterjeszti a tudatot.

9
00:01:25,500 --> 00:01:30,100
A fûszer elengedhetetlen
az ûrutazáshoz.

10
00:01:30,200 --> 00:01:32,700
Az Ûrliga
és navigátorai,

11
00:01:32,800 --> 00:01:37,100
akik 4,000 év fûszer-mutáción
mentek keresztül,

12
00:01:37,200 --> 00:01:39,900
A narancsszínû fûszer-gázt használják,

13
00:01:39,900 --> 00:01:44,300
amely lehetõvé teszi számukra,
hogy meghajlítsák a teret.

14
00:01:44,400 --> 00:01:48,600
Mely által elutazhatnak az
univerzum bármely ponjára...

15
00:01:48,600 --> 00:01:50,800
anélkül, hogy elmozdulnának.


Na, ezt tudja a tornagépünk, mindenféle jelmezes felhajtások nélkül is.

Kicsit part?! (ez egy vicc poénja, amit nem mondok el, mert a többi része nem olyan jó)

kánaán

A google vers lényege: A privát levelezésem mellett felbukkanó, valamennyire a témához kapcsolható (Elvileg. Gyakorlatilag sokszor vannak nagyon távoli lövései,"asszociációi") reklámlinkeket használom.
Ezekben az a jó, hogy változnak, a kombinációk nagy része csak egyszer jelenik meg, és ha találok olyat, ami számomra jelent valamit az összekerülés értelmetlenéségének szórakoztató élményén kívül, akkor azt kiválasztom, kivágom, dokumentálom, elnevezem, és a magaménak tekintem, pont úgy, mint egy általam készített, a valóság egy részletét ábrázoló fényképet.

gyökeres változás 1 lépésben

Belenéztem a dobozba, és váratlanul megtetszett a fenekem.